“Isten nem vagyok, mert nem Isten nyerte meg a háborút, hanem mi.” – szól a mozikban nemrég debütált “Kódjátszma” című film fő üzenete, mintha csak egy ateista propaganda filmet néznénk. De nem,  a vásznon a második világháború egyik kulcsfontosságú eseménye jelenik meg, a megfejthetetlennek hitt német kódrendszer, az  Engima  feltörtésének története. Egy jókora adag meleg-lobbival. 

A hollywoodi kreacióban olyan elismert színészek kaptak szerepet, mint a Sherlock Holmes sorozatból ismert Benedict Chumberbatch (Alan Turing), és az elbüvölő Keira Knightley (Joan Clarke). Az alaptörténet Alan Turing, brit tudósnak a szemszögéből tárja a nézők elé a brit titkosszolgálatnak azon elkeseredett kísérletét, hogy kódfejtőkkel és matematikusokkal megoldják a lehetetlent: megfejteni 24 óra alatt az Enigma minden éjfélkor megváltoztatott kódrendszerét. A témában számtalan filmfeldolgozás is született már az elmúlt években, de ehhez hasonló még soha. Hiszen itt a hangsúly azon van, hogy

 ALAN TURING HOMOSZEXUÁLIS. 

A művet számos pozitív kritika érte, melyben az egekig magasztalják azt a nemes erőfeszítést, mellyel rehabilitálni próbálják azokat a homoszexuális embereket, akiket a huszadik század első felében börtönbe zártak és hormonkezelésre ítélték, mivel szexuális devianciájuk a kor jogszabályaiba ütközött. 

Azért negatív visszhang is akadt bőven, főleg a mezei nézők köréből. Leginkább két dolgot kifogásoltak a filmben:

1. Alapvető történelmi történelmi hiányosságoktól hemzseg a film, melyek közül talán a legkiemelkedőbb, hogy elfelejtették megemlíteni azt az aprócska tényt, hogy elsőként az Enigma feltörésében lengyel tudósok (Cipher Bureau) értek el hatalmas eredményt a két világháború között. Alan Turing az ő munkájukat tökéletesítve jutott el az áttörésre.

2. Ahelyett, hogy méltóképp tiszteletet adtak volna egy túdós becsülendő munkájáért, közönséges propaganda filmmé avenzsálták a művet. Talán mi sem jelzi jobban, mint a film fő üzenetét összegző pár mondat, mely Alan Turing narrációjából származik:

 “Isten nem vagyok. Mert nem Isten nyerte meg a világháborút, hanem mi.” 

A filmet pedig a következő sorok zárják le:

 “A kormány által elrendelt egy éves hormonterápia után Alan Turing 1954, június 7-én öngyilkosságot követett el. 41 éves volt. 1885 és 1967 között körülbelül 49 ezer homoszexuális férfit ítéltek el durva közerkölcs sértésért a brit törvények alapján.” 

Az, hogy egy brit tudós elévülhetetlen háborús érdemeit szorosan összekapcsolják annak szexuális aberrációjával, már önmagában sértő – talán magára Turingra nézve is, de az, hogy a világháború megnyerését is közvetve a homokosoknak tulajdonítják, az pedig egyenesen felháborító.

Félreértés ne essék, nem támogathatóak azok az államhatalmi törekvések, melyek az magánélet tetteiért embereket meghurcolnak és büntetnek, erőszakkal kényszerítve őket arra, hogy kigyógyíttassák azokat bűneikből. (Mintha ez lehetséges volna.) Ám ez a propaganda film, két lábbal tapos több milliónyi háborús hős sírján, kik közül nem egy keresztény istenfélő ember volt, és akik az életüket áldozták a frontvonalakon a jövő nemzedékéért és azoknak szabadságáért. 

Itt láthatjátok a film trailerét:

Legyél te is Vigyázó! Ha úgy érzed, valami hiányzik, amiről szívesen olvasnál, szólj!