A többség választása: de mire becsüli Vona a mögéjük álló választókat?

Miközben elemzők azt vitatják, sikerül-e a néppártoskodó Jobbiknak megszabadulnia a párt radikálisaitól, azért érdemes odafigyelni, hogy Vona Gábor is tud meredeket mondani az övéi körében. Kedvenc folyóiratában, a Magyar Hüperiónban a demokráciáról, a tömegek manipulálásáról valamint a modern lovagok és a sötét erők harcáról értekezett.

Korábban már blogunkon írtunk arról, kiket tekint Vona Gábor eszmei példaképeinek (a témáról itt is olvashatnak). E szellemi körnek van egy új folyóirata, amelyik most kezdte harmadik évfolyamát, a neve Magyar Hüperión. A Jobbik elnöke rendszeresen  küld írásokat ide. Az egyikben (“A modernkori ember politikai tipológiája” című írásban) így jellemzi a választók többségét:

A modern demokráciák legkisebb alapegysége tehát nem az ember, hanem annak lesüllyedt torzója, a tömeglény… a stupid.

"A stupid számára a politika egyedüli célja, hogy a gyomrát megtöltse és barázdátlan agyát ingerelje szubhumán tévéműsorokkal… ő a modernkori demokrácia alapanyaga… a stupid a disznó, amely a moslékban hempereg és mindent megzabál....Alapos vizsgálat után könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes."

Ez nem épp a tisztelet és a megbecsülés hangja, nem? Persze mindez nagyon is érthető. A Jobbik intellektuális háttérében tevékenykedő Attila Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia talán legfontosabb szellemi atyja László András filozófus. Egy szemtanú írja Vonáról:  

„Vona Gábort a Last Exitben láttam először együtt az akadémia későbbi oktatóival, ő már 2012 elején lelkesen hallgatta László András és Baranyi Tibor előadásait. Itt már többen emlegették, hogy alakulni fog egyfajta tradicionalista akadémia”

Az Attila Király Akadémia tanárai és hallgatói: Baranyi Tibor (középen az első sorban). A képen feltűnnek jobbikos politikusok is, Fügedi Richárd (balról a második) és Fodor Tamás (jobbról az ötödik), valamint Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester (balról a negyedik, kalapban), Barcsa-Turner Gábor (jobb szélén napszemüvegben) HVIM-elnök és Dér Zsolt (középen, hátul napszemüvegben) a Betyársereg tagja. Forrás: Origo

Vona László András írásaiban a népfelségről például ezt olvashatta:

A sötét erők — hivatkozzanak akár a nép akaratára, akár a néptől független »igazságaikra« —‚ mindig valami alsóbbra, mindig valami alacsonyabbrendűre apellálnak.

László így folytatja: "Ezeknek a törekvéseknek az egyik legdémonibb megnyilvánulása az úgynevezett népfelség elve, amelynek érvényében soha senki nem hitt még igazán, soha senki nem hitte, hogy az valóban valamit is jelenthet, valami tényleges értéket. Sajátos módon létezhetnek emberek, akik életüket áldoznák fel a népfelség eszméjéért, és még ők sem hisznek benne, — mert abban nem hihet senki.

Nem lehet hinni abban, hogy valóságos fensőbbséget jelent egy olyan tömeg, amely szinte korlátlanul manipulálható; — a tömegek ugyanis szinte korlátlanul manipulálhatók (azt, hogy »szinte«, méltányosságból mondtuk, mert korlátlanul manipulálhatók). Nyilvánvalóan kell egy bizonyos idő ahhoz, hogy ez a manipulálhatóság beérjen, mégis, kellő előkészítés után a világon mindent el lehet fogadtatni tömegekkel. A népfelség markánsan antitradicionális elv."

Az elemzett írásban Vona is hasonlót ír:

“A demokratikus átalakulás az emberi minőségigény teljes elveszítésének, az egyenlőség helytelen értelmezéséből fakadó téveszméknek a következménye, amely minden külső, intézményekben és szavakban megmutatkozó csillogása ellenére a kapitalizmus gazdasági diktatúráját takarja.”

Idén is megjelent a Magyar Hüperión (egyébként egy igényes formátumú lap), benne Vona Gábor "A lovag" című hosszú esszéje. Már az elején leírja, hogy ő saját magát nem tekinti lovagnak. Talán arra gondol, hogy még nem vált azzá. De az egész írás egyértelművé teszi, hogy ha még nem is tekinti magát Vona lovagnak, de mindenképp az szeretne lenni, hogy amiről ír az az ő eszménye, kitűzött célja, vezérlő ideája. Nagyon személyesre hangolja sorait:

"Az alábbi sorokat nem valami képzelt lovagi vár legerősebb bástyájának legtetejéből írom, hanem lentről, a harctérről...sebzetten, jelenleg is folyó ütközetekről elmélkedem. Nem mások küzdelmét elemzem, hanem a magaméit igyekszem megfigyelni alaposan."

Az írás tehát nagyon is róla szól. Vona leírja, hogy a lovag az, aki megérti, hogy a világ tele van sárkányokkal és azokkal meg kell vívni és a világot jobbá kell tenni. De először a belső sárkányokat kell mindenkinek legyőzni, mert "a lovagi út elsősorban önmegismerés". Küldetése szakrális: "a lovagi tett célja isten országának építése". Leszögezi, hogy a terrorista a lovag szöges ellentéte : "a terrorista egy anti-lovag" és "az iszlám nevében gyilkolók valójában az iszlám legnagyobb ellenségei"  Egyetérthetünk a terrorizmusról leírtakkal. De akkor miért nem támogatja a pártelnök az Iszlám Állam elleni katonai fellépést? Vagy ebből látszik, hogy még tényleg nem lovag?

Kijelenti, hogy a lovagiság számára a közélet, a kultúra, a média és a tudományos élet is hadszíntér lehet. De adott esetben a katonai feladatvállalást sem lehet kizárni. A lovagi úton mégis a legfontosabb: önmagunk legyőzése és az önfeláldozásra való készség.

Vázlatosan ennyit tartalmaz ez az esszé. Olyannyira magasröptű írásról van szó, hogy gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni belőle arról, hogy milyen célokért harcol a lovag és, hogy mit tekinthetünk ellenséges sárkánynak. Ez mégis érdekelt. Vona kétszer is idézi László András egy előadását, amit 1998. augusztus 1-jén a szabolcsi Szűz Mária-monostorban tartott. Ennek címe: "A lovagi út". Miután ezt elolvastam, rájöttem, hogy ezen alapul Vona esszéje, nem másolta, de a gondolatmenet lényege ugyanaz. László ebben a következő példát hozza a pozitív lovagiságra:

"Érdekességként említem, hogy Németországban a II. világháborúban voltak tibetiek, magas rangú tibeti lámák, akiknek egy része visszautazott Tibetbe, egy része pedig ott maradt az utolsó időkig; Berlin védelmében létrehoztak egy különítményt A Halál önkéntesei néven, akik rangjelzés nélküli tiszti SS-egyenruhában harcoltak és estek el mindannyian; tehát ott mindenki meghalt közülük és ez volt a cél." 

László szemlélete is egyértelmű, később még világosabb lesz, hogy ezt a lámás példát nem negatív példának szánta. Ennek a lovagos előadásnak a vége felé írja:

"A meglévő, ismert lovagrendek azonban sajnos nagyon sokféle értelemben, formában, módon aláhanyatlottak, főképpen 1945 után. 1945-ben a sötétség dominanciáját képviselő erők győztek a világban, ezek az erők elárasztották az egész Földet, s ezen belül alászállították a lovagi szellemiség értékrendjéhez kapcsolódó valóságformátumokat, tehát egy általános és nagyon nagyfokú aláhanyatlás állapítható meg, s ez mindegyik lovagrendnél külön kimutatható. "

Mit is mondtak Vonáról?  "ő már 2012 elején lelkesen hallgatta László András és Baranyi Tibor előadásait."

Pont ide illik még egy idézet Baranyitól:

A Harmadik Birodalom szövetségeseivel – köztük a Magyar Apostoli Királysággal – a második világháborúban szellemi szempontból a pozitívabb, vagy pontosabban a kevésbé negatívnak tekinthető oldalt képviselte. 

Most akkor ezt rakjuk össze a népfelséggel kapcsolatos nézetekkel. Az eredmény világos. Azaz inkább sötét.

(írta: letterforce)

Frissítés: És a Jobbik-kettősbeszédről ajánljuk elolvasásra a Kettős Mérce cikkét, ami idézi a blogunkon megjelent elhíresült hangfelvételt Sneider Tamástól, lásd itt és itt.

Arról pedig, hogyan használják toborzásra és képzésre a Jobbik szövetségesei a dzsihádista videókat, ebben a posztunkban írtunk.