Azok, akik a bibliai szolidaritás elvét hangoztatva amellett érvelnek, hogy a bevándorlók befogadása emberiességi okokból nem korlátozható, vegyék figyelembe, hogy a bibliai elv a befogadó közösség eredeti kulturális és vallási integritását ugyanilyen súllyal védelmezi. Azoknak pedig, akik az európai kultúra zsidó-keresztény alapjainak védelmében a bevándorlás korlátozását hirdetik, tudatosítaniuk kell, hogy a zsidó-keresztény kultúra alapértékeihez tartozik a menekültek, bevándorlók megfelelő feltételek és biztosítékok melletti befogadása („gazdasági menekültek” esetében is). A nagy közéleti vihart kavart vitához fontos szempontokat kínál Ruff Tibor teológus, filozófus írása, amely a Hetekben jelent meg. 

A menekültek, bevándorlók befogadása körül éles viták zajlanak az év eleje óta Európában és Magyarországon is. Orbán Viktor miniszterelnök megjegyzései, valamint az Európa elleni iszlamista terrortámadás aktualitást adott a kérdésnek, de a magyarországi és európai közbeszédben régóta vita tárgya mindez, és egyre többen sürgetik az egyházak – keresztény etikai alapokon álló – állásfoglalását az ügyben; miközben a vitatkozó felek mindkét oldalon bibliai idézetekkel igyekeznek alátámasztani álláspontjukat az európai, illetve magyar társadalmak zsidó-keresztény alapjaira hivatkozva.

A keresztény erkölcs alapján a problémát árnyaltan és többoldalúan kell megközelíteni. A Biblia a mózesi Törvény alapján álló teokratikus zsidó államban részletesen szabályozta ezt a kérdést – máshol a Szentírás alig vagy egyáltalán nem beszél róla. Teológiailag nézve a mózesi Törvény (Tóra) államigazgatási jellegű parancsai soha nem voltak, és nem is lesznek soha kötelezőek a nem zsidó nemzetek számára, a mögöttük álló erkölcsi felfogás azonban – szabadon alkalmazva – iránymutató minden népnek.

A Tóra és a „jövevények”

A Tóra ezt a kérdést szintén két oldalról közelíti meg: egyfelől a „jövevények” (bevándorlók) iránti szolidaritást és segítőkészséget írja elő, másfelől viszont védelmezi a befogadó kultúrát a bevándorlók kulturális és vallási befolyásától.

Az első szempont ilyen jellegű parancsokban nyilvánul meg:

„Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3Móz 19:33-34)

Figyelemre méltó, hogy a Jézus által a Tóra 613 parancsa közül a második legfontosabbnak ítélt, és minden emberek közötti viszonyra nézve legalapvetőbb erkölcsi útmutatás, a „Szeresd embertársadat, mint önmagadat” parancsának parafrázisa olvasható ebben, ahol az „embertárs” szó helyén itt a „jövevény” szó áll. A zsidóság figyelmét arra is felhívja itt a Törvény, hogy szolidaritásuk, együttérzésük saját történelmi tapasztalatukon nyugodjék, s ezt máshol még jobban kifejti:

„A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.” (2Móz 23:9-10)

Izrael népe Egyiptomban „gazdasági menekültnek” volt tekinthető: a Kanaán földjét sújtó hétéves szárazság és éhínség elől költöztek a bővizű Nílus-deltába, hogy ott vészeljék át a „gazdasági válság” éveit, de végül négyszázharminc évig maradtak ott, jelentősen megszaporodva közben.

A Tóra a későbbiekben tovább szabályozza a teokratikus zsidó államban a bevándorlók iránti támogatási kötelezettséget. A bevándorlók jogi és anyagi védelmét az árvákkal, az özvegyekkel, a lévitákkal mindig együtt kezelve a korabeli szociális háló működésének részeseivé tette.

- „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted” (3Móz 25:35-36);

- „A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége te veled) és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belül vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz” (5Móz 14:28-29, 5Móz 26:12);

- „És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon” (5Móz 16:14);

- „És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az Ő nevét. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.” (5Móz 16:11-12)

A befogadó kultúra védelme

Ugyanakkor a Tóra a leghatározottabban megvédi a befogadó kultúrát és jogrendet a bevándorlók által importált kulturális és jogi befolyástól azáltal, hogy a befogadott menekültet vagy jövevényt kötelezi a befogadó ország törvényeinek betartására és kultúrájának, vallásának tiszteletére, mi több részleges gyakorlására. A kovásztalan kenyerek speciálisan zsidó ünnepére vonatkozóan például ezt írja:

„Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.” (2Móz 12:19)

A peszach ünnepére nézve így rendelkezik a Törvény:

„És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.” (2Móz 12:48-49)

A szombatra vonatkozó rendelkezés így szól:

„Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.” (2Móz 23:12).

Az engesztelés napját illetően pedig így rendelkezik a Törvény:

„Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.” (3Móz 16:29)

A helyi étkezési tilalmak közül is kötelezővé tesz egyet a bevándorlókra nézve:

„Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.” (3Móz 17:12)

A befogadó ország kulturális integritását védő, a jövevények részleges asszimilációját kikényszerítő idézeteket még bőven találhatnánk, de most legyen elég ennyi. Az általános jogi alapelv tehát, amit a Tóra többször is nyomatékosít, így hangzik:

„Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (3Móz 24:22)

„Egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.” (4Móz 9:14)

„Óh közösség! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.” (4Móz 15:15-16)

„Az Írás fel nem bontható” – mondja Jézus. A bevándorlók befogadásának elvét akkor tarthatjuk fenn, ha a többi bibliai elvet is fenntartjuk. Különben, mint a Tóra előre jelzi is: „Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: …a jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.” (5Móz 28:15, 43-44)

A teljes írás a Hetekben olvasható, itt.