Nyugat-Törökországban, Izmir tartományban, Selcuk körzetében, a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező Epheszosz város közelében építenék meg a világ legnagyobb Szűz Mária-szobrát. Selcuk polgármestere szerint az építendő szobor olyan szimbolikus és nagy tekintéllyel rendelkező építmény lesz, mint a New York-i Szabadság-szobor vagy éppen a Rio de Janeiró-i Krisztus-szobor. A pontos méretekről viszont még nem döntöttek. (A fenti kép illusztráció, a medjugorjei Szűz Mária-szobor.) 

Az elgondolás egyik gyökere abból fakad, hogy nemrég az UNESCO a világörökség részévé tette Mária házát Epheszosz környékén, a hagyomány szerint ugyanis Jézus halála után ott élt.

“Mária háza” Epheszoszban

Az építkezés fő oka a vallási turizmus fellendítése. A polgármester nyilatkozatában elmondta: évente 2,5 millió vallási turista érkezik hozzájuk, viszont

a szoborral is rendelkező Portugáliába kétszer annyian mennek Fatima szobrához.

Hozzátette: „Még Chile fővárosában, Santiagóban is ezrek keresik fel minden évben a 22 méter magas Szűz Mária-szobrot.”

A környék történelme is rendkívüli, hiszen Epheszoszban állt a világ hét csodájának egyike, az Artemisz-templom. Az istennőnek nagy kultusza volt a városban, ez azt is jelentette, hogy már akkor is jelentős volt a vallási turizmus a térségben.

Az epheszoszi Artemisz-templom az ókori világ egyik csodája volt  

A Biblia az Apostolok cselekedeteiben említést tesz arról, a helybeliek milyen sokat erőlködtek a kultusz fenntartásáért. A történelmet értelmezhetjük úgy is, sikeresek voltak a törekvéseik, ugyanis 431-ben Epheszoszban mondták ki az első Mária-dogmát, melyben Jézus anyját bevonták a Szentháromságba és Theothokoszként (Istenszülő) értelmezték. A keresztény egyházi zsinat sokak szerint ezzel a döntésével felrúgta saját elveit, komoly pogány hagyományokat emelt be, mellyel is Mária személyét túlértékelve egyiptomi, görög és babiloni istenségekkel keverték össze.

Erre az egyik példa Mária alakjának a Szentháromságba való beemelése. Ide eredetileg az Atya, a Fiú és a Szent Szellem tartozott, de ehelyett úgy alakították át az egészet, mintha egy szép, isteni család volna. Ennek az elgondolásnak a prototípusa még a korai pogány Babilonból származik. Az atya Nimród, az anya Szemiramisz és az ő gyermekük: Tammúz. Ugyanez a motívum megtalálható az egyiptomi valláskultúrában is.

Az izgalmak fokozásáért az ókorban lévő hasonló attribútumokkal rendelkező istennőket egybegyúrták, és továbbörökítették a Mária-kultuszban. Ennek egyik részese Artemisz istennő, aki történetesen örök szűz. Ezt a bélyeget próbálták rásütni Máriára is, holott az evangéliumok nyíltan beszámolnak arról, hogy Jézusnak születtek még testvérei (Máriától!), mind fiúk, mind lányok.

Tehát látható, hogy a szobor felépítése nem csupán a múltban is meglévő vallási turizmus felélénkítése miatt lényeges, hanem Artemisz istennőt rehabilitálják azon a helyen, ahol a kultusza már az ókorban is komolyan virágzott.

(írta: Sztrady)