„Ez a fickó választatta meg Trumpot. Úgy rakta össze apósa elnöki kampányát, mint egy menő startupot, és működött! – méltatta a Forbes magazin címlapján Jared Kushnert, a fiatal zsidó milliárdos üzletembert, aki a magazin szerint „megölte a hagyományos választási kampányt”. Ugyanis míg Hillary jól beváltnak hitt kampánydömpinget üzemeltetett, addig Jared Kushner feleannyi pénzből felépített egy precíz adatelemzésre (Big Data) és a közösségi média újszerű használatára építő 21. századi stratégiát, ami a választás napjára pirosra színezte Amerika térképét. „Ő az idei év legnagyobb meglepetése, úgy érti az online világot, ahogy a tradicionális médiaguruk sosem fogják” – nyilatkozta róla Eric Schmidt, a Google egykori vezérigazgatója, Henry Kissinger szerint pedig Jared lesz majd az új elnök jobbkeze.

Egyszerű és józan – így néz ki a Kushner nagyvállalat New York-i központja, ahol, miután 2005-ben édesapját adócsalásért elítélték, már huszonöt éves kora óta az ifjú Jared a főnök. Irodájában semmi dekoráció, csak egy mezúza az ajtón és nagyapjának olajportréja a falon, aki a holokausztot túlélve emigrált az Egyesült Államokba. Íróasztalán egy bőrkötésű példány a zsidó bölcsességeket összegző Pirkei Avot című rabbinikus iratból, felesége, Ivanka fényképe és egy bekeretezett felirat: „Csak semmi pánik!”

Jared Kushner apósával és feleségével, Ivanka Trumppal

A csendes, visszahúzódó és mélyen vallásos Jared 2008-ban vette feleségül Trump kedvenc lányát, akivel együtt azóta is a megválasztott elnök legbensőbb tanácsadói közé tartoznak. Kezdetben nem akart belefolyni apósa kampányába, de amikor meghallgatta őt tavaly novemberben, a springfieldi kampánynyitóján rögtön fejére húzott egy piros Make America Great Again! sapkát, és belevetette magát a munkába. „Az em­berek reményt láttak benne! Olyan változásokat akartak, amit a New York-i médiaelit, a barátaim Manhattanban sosem értenének meg” – indokolta meg, miért tartotta fontosnak, hogy az erős ellenszél ellenére a Fehér Házig juttassa apósát.

Hazafelé a Trump Force One becenévre hallgató kampánygép fedélzetén, apósával mekis hamburgert fogyasztva beszélték meg, milyen stratégia mentén akarják majd vezetni a kampányt, kerülve a hagyományos médiát, és maximalizálva a közösségi média lehetőségeit. Elhatározták, hogy a fő fegyverük az egyszerű, de szókimondó Trump-üzenetek lesznek, amiket célzottan juttatnak el majd az arra fogékony választókhoz, megkerülve az ellenséges média blokádját. Trump előre kikötötte, hogy minden elköltött dollárért eredményt vár: „Nem akarom, hogy mások gazdagodjanak meg a kampányomon, minden dollárt figyelemmel kell kísérni, pont úgy, ahogy az üzleti életben is tesszük.”

Jared, bár elsősorban üzletember volt, mégis a médiában és a digitális kereskedelembe történő befektetésein keresztül közvetlen tapasztalatokkal rendelkezett – és ami még fontosabb, kiváló kapcsolatai voltak az ágazatban.

Felhívtam néhány barátomat a Szilícium-völgyben, a világ legjobb online marketingszakértőit, és rákérdeztem, mennyiért is áraznának be egy ilyen kampányt?

– idézte fel a Forbes-interjúban.

Mivel Kalifornia finoman szólva sem rajong Trumpért, így csak teljes titoktartás és gyakran dupla ár mellett tudott szakembereket felvenni a projektre. Az alvállalkozók nagy része az úgynevezett Big Data szektorból érkezett, ami felfoghatatlan méretű online adathalmazokból állít elő információkat az üzleti élet számára, például egy hatékonyabb marketingkampány érdekében. Ahogy ugyanis nő az internetes adatforgalom mennyisége (2020-ra háromszor akkora lesz, mint jelenleg, és a mainál is egymilliárddal többen leszünk a világhálón), úgy okoz egyre nagyobb kihívást, hogy ezt az adattengert strukturáltan értelmezni, hasznosítani tudják a vállalatok. A Big Data gondolkozásmód a TechCrunch magazin szerint nemcsak az üzleti életet, hanem az egészségügyet, az állami szférát, a tudományos innovációt és az életünk legapróbb tevékenységeit is forradalmasítja majd: „Nincs több titok: az adat mindent elárul” – szól a dinamikusan bővülő szektor mottója.

Ezt a jövőbe mutató tudást bérelte föl Jared és állította a liberális sajtó által rövidlátó módon maradinak és ügyetlennek bélyegzett Trump-kampány szolgálatába. Az elemzők a rövid, de hatásos Trump-üzeneteket szétcsoportosították kategóriák szerint (bevándorlás, egészségügy, biztonság stb.), majd azokat a Facebook célcsoportos hirdetési rendszerén keresztül azokhoz a felhasználókhoz juttatták el, akiket az algoritmusok a leginkább fogékonynak véltek az adott témára. Az üzenőfalakon így mindenkinek az a Trump-videó, Twitter-üzenet és hirdetés jelent meg, ami az adott választóra a legnagyobb hatást tudta gyakorolni.

A szakértők kimutatták például, hogy akik a Walking Dead nevű sorozatot nézik, azok nagy arányban aggódnak a bevándorlók miatt, akik pedig az NCIS nevű krimiszériát, azok nagy eséllyel ellenzik az ObamaCare-t. Az egyedi kommunikáció nemcsak azért előnyös, mert költséghatékony, hanem azért is, mert a választó személyesnek érzi a megszólítást, és úgy látja, hogy a jelölt pont azokkal a témákkal foglalkozik, amelyek őt a leginkább érdeklik. Ezzel szemben a sematikus ismétlőkampányok rendszeresen „túltolják” az üzenetet, mert az emberek annyiszor hallják, látják ugyanazt a szlogent, hogy már ellenszenvessé válik a számukra.

A sikeres előválasztások után Jared San Antonio külvárosába költöztette csapatát, ami közben közel száz főre duzzadt, és nagy részük adatelemzéssel foglalkozott.

A legjobb embereink nagyrészt olyan szakemberek voltak, akik az üzleti életből érkeztek, és nem a hagyományos politikai szférából

– írta le az új, innovatív kampánystábját Jared. Ekkora már az adománygyűjtést, üzenet- és célcsoport-kiválasztást, sőt Trump fellépéseit is teljes mértékben algoritmusokra és elemzésekre építette föl. A visszajelzéseket és az eseményeket (e-mail-kampány, botrányok stb.) azonnal, egy-két órán belül feldolgozva folyamatosan finomította a gépezetet: „Nem féltünk változtatni. Nem féltünk attól, hogy hibázunk. Csak arra törekedtünk, hogy minél gyorsabban és minél olcsóbban haladjunk előre. Ha nem működött valami, azt azonnal kilőttük, és fókuszáltunk tovább arra, ami viszont hozta az eredményeket” – fogalmazta meg azt a siker- és célorientált startup filozófiát, ami az elmúlt évtizedben a kaliforniai munkakultúra sajátja lett.

Ahogy haladt előre a kampány, a Trump-stáb a másik oldal drága és dömpingszerű hirdetésáradatával szemben precízen és hatékonyan tudott kapcsolatot tartani több tízmillió szavazójával. A választást eldöntő kulcsállamokban annyira rejtett volt a tevékenységük, hogy sem a sajtó, sem pedig Hillary közvetlen tanácsadói nem érzékelték, amint fokozatosan Trump oldalára állnak át a választók. Ezért is okozott akkora meglepetést a billegő államok drámai „elvörösödése” a liberális oldal számára. A hajrában Jared már percre pontos kimutatásokat kapott kézhez a választókról, így extrém gyorsan tudták lereagálni a változásokat. Például, amikor kiderült, hogy Michigan és Pennsylvania kezd elfordulni Trumptól a választások előtt néhány nappal, Jared azonnal lefoglalt hirdetéséket a helyi TV-ben, és több ezer önkéntest küldött ki, hogy telefonhívásokat intézzenek, vagy pedig a hagyományos „bekopogtatós” módszerrel buzdítsák a szavazókat. Végül mindkét államban, ha csak néhány tízezer szavazattal is, de vissza tudta fordítani az eredményt.

A győzelem ellenére Jared visszafogottan tekint a jövőbe: „Sokan keresnek most meg azzal, hogy vállaljak aktív szerepet a politikai életben, de még át kell gondolnom, mit jelent ez a családomra és vállalkozásomra nézve, hogy biztosan tudjam, mit vállalok.”

Trump mindenesetre mindenképpen a Fehér Házban akarja tudni vejét, még úgy is, ha ahhoz szenátusi jóváhagyás szükséges a rokoni kapcsolatokat tiltó törvény miatt. „Úgy gondolom, az egész elnökség alatt a Fehér Házban találjuk majd, és nagy hatást gyakorol majd a következő négy vagy nyolc évre, talán a legnagyobbat az alelnök után” – nyilatkozta róla Rupert Murdoch, a milliárdos médiamágnás, aki üzleti kapcsolatok okán közvetlen közelről ismeri Jaredet.

Mivel Jared közismerten vallásos és elkötelezett cionista, sokak szerint az új elnök a halk szavú, nyugodt zsidó fiúra építené a közel-keleti politikáját, akit a legidegőrlőbb kampány sem tudott kihozni a sodrából:

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy sose aggódjak olyan dolgok miatt, amiket nem tudok kontrollálni

– zárta interjúját Jared.

„Azt viszont tudom kontrollálni, hogy miként reagálok, és azt is, hogy amennyire tőlem telik, kézben tudjam tartani az eseményeket, de valójában a legtöbb, amit tehetünk, az, hogy a legjobbat próbáljuk kihozni magunkból. Ha pedig nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szerettük volna, akkor legközelebb majd keményebben dolgozunk a sikerért!”

(forrás: Hetek)