A Newsboy’s egykori frontembere, George Perdikis néhány napja megdöbbentő bejelentést tett: 

„1985-ben a történelem egyik legsikeresebb keresztény zenekara, a Newsboys társalapítója voltam. Lehet, hogy hallottad az együttes zenéjét a God’s Not Dead (Isten nem halott) című fimben. A zenekar hasonló címet viselő albuma a Billboard keresztény albumok listáján az első helyre került. 

 És most ateista vagyok. 

Egyszer és  mindenkorra elutasítottam a kereszténységet. 

A keresztény zenei ágazatban sok olyan ember van, akik úgy viselkednek, mintha közvetlen telefonvonaluk lenne Istenhez, aki a világmindenség valamennyi kérdésére válaszol nekik. A keresztény zenészek között úgy tűnik, több egoizmus és narcisszizmus van, mint a világi zenésztársaik között” – írta Perdikis.

A bejelentésre Michael Brown rádiós műsorvezető a CharismaNews blogjában reagált:

Azok a hírek, amely szerint, a Newsboy’s keresztény rockegyüttes társalapítója, George Perdikis bejelentette, hogy elhagyja az Urat, és ezentúl ateista lesz, sokkolta és fájdalommal töltötte el azokat a hívőket, akik számára éveken keresztül áldást jelentettek az együttes zenéik. Most azonban, ahelyett, hogy támadnánk őt, mintha valamiképp ellenünk vétkezett volna, imádkoznunk kell a helyreállásáért, és fel kell tenni a kérdést, hogy miért távolodnak el oly sokan ma az Úrtól.

Természetesen a jó hír továbbra is az, hogy Jézus világméretekben építi az egyházát, amelyen a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak, és jóval több olyan ember van, aki hitre jut, mint aki elhagyja a hitet. 

Azonban az, hogy Amerikában és Európában ma egyre nagyobb létszámban vannak olyanok, akik elfordulnak az Úrtól, vagy egyszerűen „semlegesnek” nyilvánítják magukat (olyanok, akik nem kötődnek egy valláshoz sem), valódi aggodalomra ad okot. 

Miért van mégis az, hogy annyian visszacsúsznak?

1. Sokan nem tértek meg igazán, vagy nem tulajdonítanak a megtérésnek nagy jelentőséget

Egy pásztor egyszer azt mondta: „Egyesek azért esnek vissza, mert valójában sosem estek előre!” Mennyire igaz ez a megállapítás!

Ez különösen érvényes a kortárs keresztény zene (Contemporary Christian Music-CCM) világában, ahol nyílt titok az, hogy sok tehetséges előadóról nem lehet többet elmondani, mint azt, hogy tehetséges előadók, se kevesebbek, se többek. 

Én mindig az ártatlanság vélelmével, jóhiszeműen viszonyulok olyan emberekhez, akiket nem ismerek személyesen, így ha valaki azt állítja, hogy ismeri az Urat, elfogadom, amit mond, hacsak be nem bizonyosodik az ellenkezője. Ennek megfelelően, ha egy együttes azt állítja magáról, hogy keresztény, elfogadom, hogy azok. 

Ezzel együtt azonban hajlamos vagyok hitelt adni azoknak az állításoknak, amelyek szerint 10 keresztény együttesből egy nevezhető igazán kereszténynek, mások pedig, akik belülről ismerik az iparágat, elmondták, hogy számos alkalommal tanúi voltak droghasználatnak, ivászatnak, vagy erkölcstelenségnek a „keresztény” előadók körében. 

Egy CCM zenei kiadó vezetőjének elmondása alapján valójában legalább annyi droggal való visszaélést és erkölcstelenséget lehet megfigyelni a keresztény zenei körökben, mint a világi zenei körökben, a különbség pusztán annyi, hogy a keresztény előadók ezt jobban igyekeznek elrejteni. 

Reménykedem, hogy ma jobb a helyzet, mindenesetre jó okunk van arra, hogy megfogalmazzunk bizonyos aggodalmakat. 

2. Sokak csak a felszínen eresztettek gyökeret

A magvető példázatában (amelyet a Máté 13-ban, a Márk 4-ben, és a Lukács 8-ban lehet megtalálni), Jézus olyan magokról beszél, amelyek közül némely „a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.

De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.” (Máté 13:4-5)

Jézus a következő magyarázatot adta a tanítványoknak: „Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.” (Máté 13:20-21)

Ma nagyon sok ilyen felszínes (vagy gyökértelen) hívő van Krisztus testében, akik egy ilyen mesterséges, mi-a-jó-ebben-nekem jellegű üzenet hatására lettek keresztények, és nincs mély tartalma a hitüknek, sem az Istennel való kapcsolatuknak, valamint nem elkötelezettek.

A mai Amerika szellemi légkörében, könnyen el lehet lenni keresztényként úgy, hogy az ember nem tapasztal meg „szidalmazást és háborgatást” az Ige miatt. Más szavakkal, ma sok gyülekezetben annyi területen kompromisszumokat kötöttek, hogy egy ilyen kompromisszumos hívő, aki csak a felszínen eresztett gyökeret, könnyen el tud evickélni egyszerre a világban és az egyházban is. 

Egy komoly hívő ezzel szemben rövid időn belül ellenállást fog megtapasztalni a világ részéről, de sokszor még az egyházon belülről is. Aki mélyre tudja ereszteni a gyökereit, az ki fog tudni tartani, és boldogulni fog. Akinek sekélyes gyökerei vannak, azoknak ez nem fog sikerülni.

3. Sok hívő nincs felkészülve az intenzív kísértésekre

Jézus gyakran figyelmeztetett a megcsalattatás ellen, csakúgy, mint az apostolok. Péter arra szólította fel olvasóit, hogy legyenek „józanok”, és „vigyázzanak”,  „mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1. Péter 5:8).

Nem kellene sokkal inkább nekünk is a szívünkre vennünk ezeket a figyelmeztetéseket? Volt-e olyan generáció, amely ilyen könnyen hozzáférhetett a pornográfiához, szerencsejátékokhoz, és más bűnös dolgokhoz, mint ez a generáció? Volt-e olyan generáció, amelyet így bombáztak volna szennyes dolgokkal, mint a miénket? 

Mindez még nagyobb óvatosságra int. 

Ahogy a régi mondás tartja, elővigyázatosnak lenni annyi, mint felkészültnek lenni. Sajnos, sok hívő nem ébredt rá arra, hogy a nagyobb támadások ellen nagyobb védelem kell, mivel ma nagyon sokan áldozatul esnek a bűn csábításának. 

Nem tudom, hogy Jézus a Máté 24:12-ben ezekről a napokról beszélt-e („És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül”), mindenesetre a mai korra igencsak ráillik ez a leírás.

Légy te is vigyázó ezekben a napokban! 

4. Sokaknak elegük lett a törvénykezésből, és az egyház hibáiból

Sok hívő belekeseredett a törvénykezésbe, amely az én definíciómban azt jelenti, ha a vallásosságot külsőleg erőltetik az emberre, ha törvényeket írnak elő szeretet nélkül, vallást az Istennel való közösség nélkül, és előírásokat Megváltó nélkül. 

Mivel sokan ezt az ember által kreált hitet azonosítják az igazi hittel, amikor nem képesek betartani a szabályokat, vagy az evangéliumról előírások halmazaként kezdenek el gondolkodni, magának Jézusnak a személyét utasítják el. 

Mások a mai egyház baklövései miatt keseredtek meg –a képmutatásaink, a botrányaink, a megosztásaink miatt, vagy amiatt, hogy az evangéliumból politikai ügyet csinálunk. Mivel csak ezt az egyházat ismerik, ebből azt a következtetést vonják le, hogy valami nem stimmel magával az egész keresztény hittel.

Megint másokat az fordította el a hittől, hogy hiányoltak egyfajta tanítványságot, vagy atyai vezetést, és mivel nem láttak maguk előtt igazi apákat és anyákat a hitben, azt mondták, hogy „Ez a Jézus dolog nem is lehet igaz!”

Tragikus, hogy ezek közül sokan jó irányba fordulhattak volna a megfelelő környezetben.

5. Sokan egyszerűen a bűnt választják az engedelmesség helyett

George Perdikis az ateizmusával kapcsolatos bejelentésében nyíltan a következőt írta: „Én mindig kényelmetlenül éreztem magam a kereszténység szigorú szabályai miatt. Mindig is rock and rollt akartam játszani és alkotni…Mégis a legtöbb figyelmet amiatt kaptam, hogy mennyire sikerül betartanom a vallás lehetetlen elvárásait. Azt akartam, hogy a zeném után ítéljenek meg, nem az után, hogy mennyire vagyok képes ellenállni a kísértésnek.”

Nem arra vagyunk mégis mindannyian elhívva, hogy ellenálljunk a kísértésnek? És ha van az Úrral egy élő, eleven kapcsolatunk, nem kapunk-e elég erőt ahhoz, hogy ellenálljunk, és nem lesz-e ez olyannyira fontosabb mindennél, hogy végül egyre könnyebb és könnyebb lesz ellenállni a bűnnek? És nem akkor kellene komolyan venni egy „keresztény” zenészt, énekest, prédikátort vagy írót, ha meg is éli azt, amit mond? 

Sok hívő esetében a problémát Keith Green egy régi dalával lehetne kifejezni (az Úr szemszögéből értve a szöveget), „A világot szereted, de Engem elkerülsz.”

Az ilyen emberek esetében ennélfogva nem az egyház hibái, a törvénykezés, vagy más rajtunk kívül álló okok játszanak szerepet. 

Az ő esetükben a probléma saját magukban van, a szívükben és az elméjükben, ahol ők inkább a saját vágyaik kielégítését tűzték ki célul, ahelyett, hogy megtagadták volna azokat, és inkább testben akartak járni, mintsem Szellemben. 

Ez garantált út a halálhoz és a pusztuláshoz. 

A jó hír az, hogy Isten helyreállítja a visszacsúszott keresztényeket (ha rólad van szó, bátorítalak, hogy látogasd meg a  prodigalsonly.com oldalt), és van remény azok felől, akik eltávolodtak az Úrtól.

A többiek számára azt tudom mondani, hogy vessük a bizalmunkat az Úr megtartó erejében, és higgyünk abban, hogy Aki elkezdte a jó munkát, el is fogja végezni bennünk (Filippi 1:6). 

Mindenekelőtt pedig ne játszadozzunk a kegyelemmel, hanem emlékezzünk Pál szavaira: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1. Korintus 10:12)

(CharismaMag)

Legyél te is Vigyázó! Ha úgy érzed, valami hiányzik, amiről szívesen olvasnál, szólj!