Salom Budapest! - hangzott öt éven keresztül a hivatalos köszöntés a Szuezi-csatorna Földközi-tengerbe nyíló torkolatánál. A csatorna védelmére épített erődhálózat legerősebb pontját, a kilenc bunkerből álló katonai bázist az izraeliek az 1956-os forradalom tiszteletére Budapest Erődnek keresztelték el. A névadás bejött: az izraeli hadsereg itt aratta egyik leghíresebb győzelmét az 1973-as jóm-kippúri háborúban. Természetesen ez a kelet felől homokba, nyugat felől pedig mocsárba süllyesztett porfészek legfeljebb annyiban hasonlított a magyar fővároshoz, mint Rejtő sivatagi garizonba rejtett Grand Hotele a new york-i eredetihez, a Brodway-en. Ismeréjék meg az igazi "Judapest" történetét! (Bocs, ezt nem lehetett kihagyni :) 

Egy nappal a háború előtt Budapest még csak egy csodás tengerparti üdülő volt az ide vezényelt izraeli gyalogos század számára. Az utánpótlási vonalak védelmére épített erődítmény több kiváló tulajdonsággal is rendelkezett: 

1. Több kilométerrel a frontvonal mögött feküdt, ezért nem érintették az idegesítő határvillongások

2. A tenger felől fújó szél és a bunkerekbe szerelt légkondi (!) kellemesen hűtötte le a sivatagi hőséget

3. A többi erőddel szemben itt az unalmas szolgálatot a magaslatról nyíló csodálatos tengerparti kilátás enyhítette

Egyedül a pálmafák hiánya és a csatorna deltájából érkező szúnyogok jelentettek problémát, egészen 1973. október 6-áig, amikor is megindult a zsidó ünnepnapra időzített egyiptomi támadás. Az úgynevezett Bar Lev vonal, amit azért építették, hogy az "ellenség temetője legyen", alig két óra alatt összeomlott. A katonák sokszor inkább otthagyták a bunkereket, mintsem kivárják, amíg a tüzérségi tűz betemeti őket.

Budapest azonban újra szerencsés helynek bizonyult, ugyanis az őt érő légitámadás meglehetősen pontatlan volt és a bombák nagy része az erődön kívül robbant föl, épen hagyva a védműveket. A teljes frontvonalon offenzívát folytató egyiptomi parancsnokság egy összetett tengeri támadást tervezett Budapest elfoglalására. Hat T-34-es tankot, egy gyalogoszászlóaljat és kétéltű járműveket tettek partra a légierő fedezete alatt. A hatszoros túlerő a védők kitartásának és a rosszul végrehajtott légicsapás következtében alulmaradt és a támadás délutánra összeomlott. Az összes harcjárművet kilőtték és a gyalogságot megtizedelték. A 22 erőd közül, amit Izrael a szuezi csatornán épített, egyedül Budapest élte túl az első rohamot és maradt zsidó kézen a nap végéig, megteremtve ezzel saját legendáriumát.

A Budapest Erőd az egyiptomi sivatagban

A visszavert egyiptomiak azonban ekkor egy nem túl etikus, de végső soron hatékony trükkhöz folyamodtak. Port Szaid kikötőjéből halászhajókat vettek kölcsön és azokon szálltak partra az erődön túl négy kilométerrel, mélyen a frontvonalon túl. Az izraeli légierő civil hajóknak nézte az egyszerű bárkákat és ezért nem nyitottak tüzet a könnyű célpontokra. A több száz elit ejtőernyős így estére zavartalanul elfoglalhatta a Budapestre vezető utat és rajtaütések során több tankot és harci járművet megsemmisített. A bekerített izraeli század négy napig harcoltak a túlélésért, míg végül a szintén kimerült egyiptomiak visszavonultak. Ezzel zárult le az első csata. 

Bár egy kevés időre enyhült a nyomás az erőd kimerült és megfogyatkozott katonái körül, 15-én újabb és még erősebb támadás indult a tenger felől. A több frontos háborút vívó izraeli hadseregtől semmilyen erősítés nem érkezett a rövidke pihenő során, így ugyanaz a század harcolt tovább a túlerővel. A tüzérségi tűz ráadásul ezúttal már precíz és pusztító volt, ugyanis sikerült elfogniuk egy rádióüzenetet, amiben a Budapestet védő Motti százados közölte a légierővel az emberei pontos pozícióját a baráti tűz elkerülése végett.

A halászhajós támadást végrehajtó egyiptomi ejtőernyősök most több századdal törtek előre, egészen az erőd belsejéig, ahol végül az izraelieknek sikerült megállítaniuk őket. A patthelyzetet a második hullámban érkező egyiptomi gyalogos zászlóaljnak kellett volna eldöntenie, de a hirtelen rosszra forduló időjárás a védők segítségére sietett. A viharos tenger miatt fél órát késtek és mivel az első hullám azt hitte, hogy már nem fognak megérkezni, inkább visszavonultak. Mikor kiderült a zavar oka, újra támadtak, de ekkor meg az egyiptomi parancsnok esett el. Budapest elfoglalását másnap reggelre halasztották, amikorra újabb erősítést vártak Port Szaid-ból.

Ez végzetes döntésnek bizonyult. A friss csapatok ezúttal ugyanis valóban elmaradtak, és nemcsak a tengeren való átkeléssel jártak újra balul az egyiptomiak :) Helyettük két izraeli tankszázad érkezett, akik megfordították a csatát. Mindkét fél hősiesen harcolt és az egyiptomi ejtőernyősök húsz izraeli tankot kilőttek, míg végül megkezdték a visszavonulást. Ekkora már a kezdeti légi fölényüket is elvesztették, így folyamatosan érték őket a légitámadások. A halászbárkás akció után, most az izraeliek folyamodtak kissé "csúnya" módszerhez: füstbombákat dobtak az aknamezőn hátráló ellenségre. A köd miatt sok szakasz letért a korábban utászok által megtisztított sávokról és felrobbantotta magát. Végül az életben maradtak a mocsáron át menekültek el a rommá lőtt Budapest alól, amin még mindig ott lobogott a kissé megviselt Dávid-csillagos zászló. 

A T-34-esek ezúttal többé nem tértek vissza és az erőd izraeli kézen maradt egészen a háború végig, október 25-éig, a tűzszünet napjáig. Míg a társai két órág se bírták, Budapest húsz napig kitartott. Több, az arab hadsereget segítő szovjet tanácsadó fővárosunk és annak kistestvére elleni támadás megszervezésében is aktívan részt vett.  

Budapest lobogója ma a leghíresebb izraeli zászlónak számít. A harctépázta lobogót a fegyveres erők nemzeti emlékhelyén, a volt Latrún kolostorban állították ki. Ez a hely azokról az európai bevándorlókról nevezetes, akiket 1948-ban a kikötőből rögtön ide vezényletek, hogy ők mentsék fel az éhező Jeruzsálemet. 

Az érdekesség kedvéért megjegyezzük: ma is három Budapest van a világon. Fővárosunk nevét viseli két amerikai település is: egyik Georgiában, a másik pedig Missouriban.