"Nézz föl az égre és számláld meg a csillagokat! Ahogy azokat nem tudod megszámolni, úgy a te magod is megszámlálhatatlan lesz!" – A Teremtés könyve 15. fejezetében elhangzó kijelentés a Biblia egyik legismertebb és legtöbbet hangoztatott ígérete, ami mai napig mind a zsidóság, mind a keresztények számára különleges jelentőséggel bír. Előbbiek ugyanis vér szerinti, míg Jézus nem izraelita származású követői hit szerinti atyjuknak tartják Ábrahámot, így tartva jogot a látszólag korlátlan méretű növekedés isteni ígéretére. De valóban helyes-e összekötni a megszámlálhatatlanságot és a csillagok számát? Ma, négyezer évvel később, a tudományos fejlődés rendkívüli mértékben kitágította a csillagos égbolt vizsgálatának lehetőségeit, így ebben a posztban annak szeretnénk utánajárni, hogy választ tudunk-e ma adni Isten kérdésére, azaz meg lehet-e adni a csillagok egzakt számát az univerzumban? (Az index a minap közölt helyszíni riportot a csillagászok földi paradicsomának számító chilei Atacama-sivatagról.)

Először is a tételmondat, miszerint a “csillagokat nem lehet megszámolni”, két értelmezési lehetőséget kínál:

• Ábrahám számára lehetetlen volt a csillagokat megszámolni
• A csillagok az ember számára semmilyen módon, semmilyen tudományos fejlettségi szinten nem megszámlálhatók.

Az első esetben, feltételezve, hogy a kérdéses megfigyelő csupán egy átlagos, 8K felbontású biokémiai szenzorral (továbbiakban: szem) rendelkezik a vizsgálat lefolytatására, akkor 

egy felhőmentes éjszakán minden olyan csillagot észleni tud az égbolton, aminek Földről érzékelt fényessége 6 magnitúdónál kevesebb.

(A magnitúdó a égbolton megfigyelhető objektumok relatív fényessége, a telihold például -12 magnitúdó, a Vénusz -4,4, a legfényesebb csillag -1,5, egy átlagos, jól látható csillag pedig 2 magnitúdó.) A vizsgálati helyről (Hebron, 31.533333°, 35.095°) és feltételezve, hogy a égbolt képe közel állandó volt az i.e. 2000 és a mai megfigyelők számára, akkor kérdéses feltételrendszeren belül

Ábrahám közel 3000 egyedi csillagot tudott megszámolni.

Mivel azonban a Föld gömbölyű, így a vizsgálatot 100 kilométerenként meg kellett ismételni dél-nyugati irányban, légvonalban haladva egészen a Föld átellenben lévő pontjáig, a csendes-óceáni Marotiri-szigetektől 150 mérföldre délig, majd az eredeti irányt tartva vissza egészen Hebronig.

Ez összesen 127 vizsgálatot jelentett volna, ami kellő precizitással elvégezve is mindössze 9000 egyedi csillag beazonosítását tette volna lehetővé. Kijelenthetjük tehát, hogy Ábrahám számára egyszerűen fizikailag is lehetetlen volt teljesíteni az Istentől kapott “parancsot”, így az első értelmezési lehetőség megfelel a Bibliában található konklúziónak, emberi szemmel a csillagok száma valóban megszámolhatatlan.

Esélye sincs...

A második értelmezés esetében azonban a tételmondatot már úgy értelmezzük, hogy

a kérdéses vizsgálat bármelyik korban, bármennyi megfigyelő által, bármennyiszer megismételve is sikertelennek bizonyulna.

Bár az emberi szem lényegesen nem fejlődött az elmúlt négyezer év során, de a segédeszközök annál inkább kitágították a korlátainkat, lehetővé téve, hogy egyre mélyebbre hatoljunk a felettünk elterülő égbolt sötétjében.

A 16. században megjelenő lencsés távcsövek már képesek voltak 9 magnitúdóig befogni a csillagok fényét, ez pedig kilencezerről rögtön 200 ezerre emelte föl a keresett számot.

A következő áttörés Newton és a tükrös teleszkóp, aminek működési elvét lényegében azóta is változatlanul használják a csillagászok teleszkópjai. Ezekből már a korai típusok is képesek voltak a 13 magnitúdós határ átlépésére, ami további 15 millió csillagot fedett föl, később pedig a 20. század csillagvizsgálóiban gigantikusra növő fénygyűjtő tükrök és a digitális vezérlésnek köszönhetően több milliárd csillag került föl a nemzetközi adatbázisba.

A Földről készített legnagyobb felbontású fényképen 84 millió csillagot számoltak meg a Tejút-rendszerben.

A világhírű űrteleszkóp, a Hubble képes 30 magnitúdóig is fölmenni, már ha elég hosszan tudott ráfókuszálni a kijelölt célobjektumra. Ez potenciálisan sok tíz milliárdnyi befogható csillagot jelentene, már ha ezek érdekelnék annyira a kutatókat, hogy évtizedeket áldozzanak azok felkutatására.

de neki se...

Itt jön ugyanis képbe az a probléma, ami korunk tudományos szintjén lehetetlenné teszi, hogy az összes elméletileg megfigyelhető csillagot beazonosítsuk.

Ez a probléma pedig az idő.

Minél halványabb ugyanis egy objektum, annál kevesebb fényt bocsát ki, így annál inkább kitolódik az expozíciós idő, azaz amíg a távcső a beérkező fotonokra várakozik. A leghosszabb ilyen expozíciós idő 23 napig tartott, ami során a Hubble hatezer rendkívül halvány és távoli galaxist rögzített a Hubble eXtreme Deep Field nevű projekt keretében.

Ha ilyen részletesen szeretnénk átvizsgálni a teljes égboltot, akkor ahhoz több tíz millió évig kéne járatni a Hubble-t az űrben, ami persze lehetetlen. Bár elméletben a szuperszámítógépek és a még nagyobb fénygyűjtő tükrökkel rendelkező teleszkópok a jövőben radikálisan kitolhatják az észlelési korlátot és lecsökkenthetik az expozíciós időt, a gyakorlati probléma még így sem oldódna meg.

A legtöbb csillag ugyanis rendkívül halvány, vöröses fényt kibocsátó vörös törpe, amik a Napunk fényerejének alig századát vagy ezredét bocsátják ki magukból, így ha az egész Földet távcsővé alakítanánk, akkor is éveket kéne várnunk, amíg néhány magányos foton beérkezik róluk és azonosítani tudjuk őket. Bár statisztikai alapon és a gravitációs tömegvonzást figyelve meg lehet állapítani, hogy körülbelül kettő és ötszáz milliárd közötti csillag van a galaxisunkban, mégis

ezek tételes katalogizálása a jövőben is megoldhatatlan feladat lesz a tudomány számára.

Szimuláció az univerzum szerkezetéről, a sárga hálót galaxisok tízmilliói alkotják!

Nem beszélve arról, hogy természetesen nemcsak a Tejútban vannak csillagok, hanem a többi sok milliárd galaxisban is, amelyeknek halvány fénypacája további sok száz milliárd titkos jelentkezőt rejt magában. Logikusan ezekre még inkább érvényesek a fent tett megállapítások.

Csillagot számolni tehát nem embernek való feladat,

így a távoli jövőben is találó hasonlat lesz a megszámolhatatlanságra a Bibliában olvasható kijelentés a csillagok rendkívüli számáról.

Ui: Ha tételes számolást nem is, de egy pontatlan és folyton változó becslést azért ma is tudnak adni a tudósok a csillagok számára vonatkozóan, amit aktuálisan körülbelül 300 ezer trillióra tesznek. Ez leírva ennyi: 300 000 000 000 000 000 000 000. Tíz galaxisnyi lakótér tehát bőven jutna minden egyes ma élő embernek.