Közismert tény, hogy a digitális univerzum (digitálisan tárolt adatok összessége) évről évre exponenciálisan növekszik. Konkrétan 2017-re közel 17 trillió gigabyte-nyi adat tartós tárolását kell majd megoldania az emberiség netre kötött felének. Ennek kihívását jól mutatja, hogy a Facebook most épülő új oregoni szervertermét is csak 1 milliárd gigányi instagramos fotóval lehet majd megterhelni.

Mivel az általánosan elterjedt merevlemezek kapacitása véges, így értelemszerűen egyre több és több ilyet kell hadrendbe állítani, hogy ki lehessen elégíteni a tárhely iránti mérhetetlen éhségünket. Erre jelenthet hosszú távon megoldást a DNS-alapú adattárolás, ami mágneslemezek helyett szerves DNS-láncokba írná az adatainkat. Hogy ez miért jó? Mert az élővilág adattárolási módszere nagyságrendekkel fejlettebb a miénknél, mind az adatok tartós tárolását, mind pedig a kapacitást tekintve.

Egy gramm DNS-kivonaton el lehet tárolni a Facebook és a Google összes adatát úgy, hogy azok akár évmilliókig is sérülésmentesen megőrződjenek.

Lazacikrák DNS-e az egyik legjobban használható alapanyag a kutatók számára.
Egy ikra felér több tucat szerverfarm kapacitásával. 

Csupán egy emberi ujj „adattárolási képessége” bőven elég lenne ahhoz, hogy az internet teljes tartalmát megőrizze a sejtjeiben. Persze a technológia még távolról sem tart ott, hogy a Facebook-profilunkat már idén a génjeinkbe ültessük, de a Washingtoni Egyetem kutatócsoportja és a Microsoft szakemberei közösen már kidolgoztak egy olyan algoritmust, ami képes hatékonyan együttműködni a szerves láncok adattárolási logikájával.

Ez az úgynevezett Huffman-kódolás, ami a bináris kódot (0;1) veszteségmentesen alakítja át a DNS négy adattároló összetevőjére (adenin, guanin, citozin és timin). A kutatóknak így sikerült egy szokványos DNS-t egy 10 terrabyte-nyi adat írására és olvasására alkalmas háttértárrá alakítani. (Csak összehasonlítás végett: az emberi test 40 trillió DNS-szálat tartalmaz.) Az új szerves tárolóra sikerült is rámásolniuk három képet, amiket aztán hibátlanul vissza is tudtak olvasni. Bár ezek mérete összesítve sem haladta meg az 5 megabyte-ot, de önmagában az a tény, hogy a teljes folyamat hibamentesen lezajlott, új távlatokat nyitott a technológia gyakorlati alkalmazásában.

Természetesen egy macskás képpel próbálták ki elsőként a technológiát :)

Ahogy az informatikai fejlesztésekkel lenni szokott, most is az ár/érték arány, plusz a sebesség növelése a legfőbb kihívás. Egy megabyte DNS-re írása jelenleg több mint 10 ezer dollár, kiolvasása pedig ennek tizede, nem beszélve arról, hogy mindezt precíz laboratóriumi körülmények között lehet csak végrehajtani. A DNS-olvasás és -írás azonban egyre gyorsabb és egyszerűbb folyamattá válik, így a kutatók szerint egy évtizeden belül akár már az USB-portunkba dughatunk néhány DNS szálat, hogy a természet bölcsességével génekbe írjuk a digitális életünket. Ki tudja, lehet, hogy egyszer a gyermekeink géntérképét is torrenten töltjük majd le és adjuk át az orvosoknak beültetésre :)