Az eseményről a hvg.hu is beszámolt.

A több ezer ember részvételével tartott rendezvényen beszédet mondott Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, az alábbiakban az ő felszólalását idézzük.

2001. szeptember 11-e változást hozott a világban. Megváltoztatott minket is, életünket is. A félelem és rettegés ereje New York utcáiról belénk hatolt a médián keresztül. Nem lehet elfelejteni ezt a napot. Azokban az órákban bennünket is kérdések foglalkoztattak, mint szerte a világon százmilliókat. Hogy történhetett meg mindez? Miért pont itt történt a terrortámadás? Kik voltak ezek, akik ezt elkövették? Mik a céljaik? És mi következhet ezután?

Az azóta eltelt tíz év sok kérdésre választ adott. Persze sok paranoid magyarázatot is kreáltak a tragikus eseményekkel kapcsolatban, amelyek igazi célja csupán az, hogy a tényleges, iszlamista bűnelkövetőket és támogatóikat felmentsék, és az áldozatokra és a károsultakra helyezzék a tömeggyilkosságért a felelősséget. Ezen sem csodálkozhatunk, mert a modern terror különböző népi és állami változatainak táptalaja - a frusztráltság mellett - a hazugság szeretete, valamint az igazságosság és a szabadság gyűlölete. Többek között ez is nehezíti a terrorizmussal szembeni harcot. Mert amikor a terrorizmusnak egy megjelenési formáját és képviselőit sikerül legyőzni, likvidálni, szinte azonnal újjászületik egy új formában ott, ahol a társadalomban megvannak ennek az ideológiai, vallási és szociális feltételei.

A terrort nem Oszama bin Laden és az al-Kaida találta ki, vagy az a tizenkilenc iszlamista fiatalember, akik az USA ellen elkövették ezt az aljas és kegyetlen támadást. A terror ősidők óta állandó kísérője a világtörténelemnek. Világbirodalmak, államhatalmak, valamint nem állami csoportok, mozgalmak azért gyilkoltak le látványos körülmények között ártatlan embereket, hogy a kegyetlen bűntényeik által megfélemlített túlélőkre rákényszerítsék diabolikus hatalmukat, téveszméiket, hamis vallásukat. Mert az már soha nem igazság, amit a terror eszközeivel erőszakolnak rá az emberekre.

A magyar nemzet életerejének és cselekvőképességének is súlyos károkat okozott a fehér-, nemzetiszocialista, illetve a vörös-, marxista-leninista-sztalinista terror. Nekünk, akiket hosszú évtizedeken keresztül megfosztottak alapvető emberi jogainktól, az Egyesült Államok volt a szabadságba és egy jobb minőségű földi létbe vetett reménységünk tárgya. Lelki és szellemi erőt merítettünk abból a tényből, hogy a világ vezető hatalma egy olyan ország, amely nem feledkezik el az elnyomottakról, a jogfosztottakról, a terror különböző fajtáinak áldozatairól. Mi magyarként is - annak ellenére, hogy Amerika-ellenességre neveltek bennünket - büszkék voltunk Amerika kultúrájára, értékrendjére, történelmi sikereire, erejére, amely különösen a két világháborúban vállalt hősies és pozitív szerepvállalásában, valamint a kommunizmus elleni küzdelemben mutatkozott meg. Erősített bennünket az a meggyőződés, hogy Amerika nem az elnyomóink oldalán, hanem a mi oldalunkon áll.

Ezért is mélyen megrendített bennünket 2001. szeptember 11-e.

Új geopolitikai helyzet jött létre, amelyben nem a kommunizmus, hanem az iszlamista terrorizmus lett a fő veszélyforrás.

A világnak akkor is, és most is égető szüksége van egy, az emberi méltóságot védelmező, szabadságszerető, erős és gazdag Amerikára, amely reális lehetőségeit arra használja föl, hogy a földön minél több ember valóban szabadon, békés körülmények között kereshesse boldogságát.

Az iszlamista terror első számú, legkeresettebb célpontja Amerika volt, és ma is az. A „Nagy Sátán" elnevezést a khomeinisták többek között azért is olvasták rá az Egyesült Államokra, mert régóta menedéket nyújt különböző politikai, etnikai, vallási üldözötteknek, keresztényeknek, zsidóknak, sőt támogatja a zsidó állam, Izrael jogát a biztonságos határok közötti létezéshez a delegitimizálási erőfeszítésekkel szemben, és határozottan ellenáll minden olyan világhatalmi, felsőbbrendűségi törekvésnek, amelynek célja a világ leigázása.

2001. szeptember 11-e a terrorizmus elleni világméretű harcnak a kezdete, amikor Amerika a terrortámadások által keltett megfélemlítő erővel szemben az elszántságot, a cselekvést választotta, és tíz év alatt ebben a harcban számos győzelmet aratott szövetségeseivel együtt. De ezért hatalmas árat fizetett. Fiatal katonák százai vesztek el a harcban, és a szövetséges országok gazdaságát is súlyosan megterhelte a küzdelem. Amerika és szövetségesei tízéves erőfeszítése a terrorizmus ellen mégis eredményesnek mondható. Az al-Kaida - különösen bin Laden és más terrorvezérek likvidálása után - a szétesés folyamatában áll, helyi hálózatokra oszlott, amelyek közül többen is csatlakoztak az arab világban zajló felkelésekhez.

Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az elmúlt évben is több mint tízezer áldozatot követelő terrortámadások 90 százalékát muszlim ideológiát valló terrorcsoportok követték el. A közel-keleti országok politikai helyzete ingatag és nehezen kiszámítható. Az arab diktatórikus rezsimek ellen felkelők között jelentős számban vannak olyan fundamentalisták, akik mély gyűlöletet táplálnak a Nyugattal és Amerikával, a keresztényekkel és a zsidókkal szemben. Iránnal az élen még vannak olyan muszlim államok, amelyek támogatják a terrorizmust, és annak államhatalmi formáját is alkalmazzák saját népük ellen.

Az egyik fontos tényező, amely energizálja a terrorizmust, az izraeli-palesztin konfliktus, amely véleményem szerint valójában nem a palesztin nemzeti törekvésekben gyökerezik, hanem az iszlám fundamentalisták közös nagy céljában: Izrael elpusztításának és egy tisztán muszlim palesztin állam létrehozásának a tervében. Álláspontom szerint az önálló Palesztina egyoldalú elismerése az ENSZ által nem oldja meg a konfliktus alapvető okait, és újabb, az eddigieknél intenzívebb erőszakhullámot szabadíthat fel. A tartós közel-keleti béke megvalósulása csak akkor képzelhető el, ha a muszlim országok békét kötnek Izraellel, ennek keretében lemondanak az erőszak alkalmazásáról, és garanciákat biztosítanak a zsidó állam teljes biztonsága számára. Egy ilyen békéért Izrael hajlandó áldozatokat hozni. Megnyugvással tölt el, hogy az Egyesült Államok elnöke és kormánya ezt a problémakört is érzékenyen és körültekintően kezeli.

Jelenleg is hatalmas kihívások előtt állunk.

A gazdasági válság következtében sokan veszítették el munkahelyüket, sokan vergődnek adósságcsapdában. Az emberekben növekszik a bizonytalanságérzés és az összeomlástól való félelem; és Magyarországon is megerősödtek olyan szélsőséges csoportok, amelyekre az erőszak kultusza és az etnikai-vallási közösségekkel szembeni gyűlölködés a jellemző. A terrorizmus elleni harcnak koránt sincs vége. A Biblia szerint a háborút nem kívülről kényszerítik az emberre, hanem az az emberek saját önző és telhetetlen ambícióinak következménye, amelyeket erőszakkal igyekeznek érvényesíteni környezetükben, a világban. De mindezzel szemben is hiszünk egy olyan világ eljövetelében, amelyben az emberi természet alapjaiban változik meg, és nem lesz többé erőszak, terror és háború, hanem beteljesednek Ézsaiás próféta kinyilatkoztatásai:

„Csinálnak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul." (Ézsaiás 2:4)

Isten áldja meg az Egyesült Államokat! Isten áldja meg Magyarországot!