Röhögjön Ön is az ISIS-en!
Vagy inkább ne.
"Gyerünk már! Csinálj valamit!"
Vajon működik-e a terrorszervezet ellen, ha nevetség tárgyává tesszük?
Az iszlám kalifátus visszaállításáért végletekig harcoló szélsőséges iszlám fundamentalisták a nyugati világból meglehetősen vegyes érzelmeket váltottak ki. Talán az egyetlen konszenzus abban van, hogy a terrorszervezet ellen fel kell venni a harcot. Azonban ennek a módjai rendkívül szerteágazóak.
Miközben Jordániában, a pilóta élve felgyújtása után, az egész társadalom egységes nemzetként kiállt a megtorlás mellett, és elkezdték az iszlám terroristák bázisait bombázni, a nemzetközi közösség újabban egy sajátos módját választotta a harcnak.
Sokan úgy gondolják, hogy azzal lehet a legtöbbet az ISIS-nek ártani, hogyha nevetség tárgyává tesszük őket. Éppen ezért a Youtube-ot is elárasztották különböző paródia-videók.
Egy líbiai-amerikai író Hend Amry így fogalmazott a twitteren:
Néha gúnyolódni kell, lekicsinyíteni. Mert néha a lekicsinyítés az, amelytől az ellenség leginkább fél.
A twitterezők valóságos áradatot indítottak útjára a ISISmovies hashtaggel posztolják a különböző videókat, képeket, amelyek gúnyt űznek az ISIS vérengzéseiből.
Arra az ultimátumra, mely szerint az ISIS Rómát is készül elfoglalni, az olaszok is meglehetősen bohókásan reagáltak.
Az index a cikkében össze is szedte, hogy melyek a legnépszerűbbek a twitterüzenetek közül.
A hatalmas kérdés azonban az: Működik az ISIS ellen, hogyha nevetség tárgyává tesszük?
NEM.
3 indok ennek alátámasztására:
1. Az ISIS abszolút nem vicces, és a tetteiken sincs mit nevetni.
Az ISIS iszlám fundamentalistái több száz, illetve ezer embert fejeztek le, csak azért, mert nem hódoltak be nekik, vagy éppen azért, mert keresztények. Sokszor kamerák előtt gyújtották fel élve a foglyaikat. Ez halálosan komoly, és cseppet sem vicces.
2. Az ISIS nem egy divat, hanem egy vallási ideológia.
Az európai muszlim fiatalok tömegét, akik az ISIS propagandavideóitól felbuzdulva ezrével mennek Irakba harcolni, nem lehet azzal elbizonytalanítani, hogy a célkitűzésüket a közröhej tárgyává tesszük. Mivel terrorszervezethez csatlakozók nagy része, nem divatból indul útnak, hanem vallási és ideológiai meggyőződésből. Sokszor még inkább kegyetlenek és irgalmatlanok, mint iraki társaik.
3. A valós veszély elbagatellizálása.
Az a szomorú igazság, hogy az emberek és a nyugati média nem igazán veszi komolyan az ISIS által jelentett fenyegetést. Olyannyira ömlik a politikusokból is a politikai korrektség – hogy az ISIS-t kizárólag terroristáknak tartják, akiknek semmi közük az iszlámhoz, és azoknak túlnyomó többségében keresztény áldozatainak vallási orientációját pedig figyelmen kívül hagyják.
A Charlie Hebdo és a Dániai terrortámadásból, pedig elsősorban az európai muszlim közösségek profitáltak, hiszen a központi média egyre csak azt erősítette, hogy az iszlámnak ezekhez a terrorcselekményekhez semmi köze. A többmilliós közönséget felvonultató demonstráció pedig szépen abba az álomba ringatta a nyugati civilizációt, hogy ezzel minden meg van oldva, elhárult minden veszély.
Ez a lefejezés már biztosan felkelti Obama figyelmét.
Az USA-nak és Európának éppen az a problémája, hogy nem képes megfelelő súllyal kezelni az iszlám fundamentalisták jelentette veszélyt, amely nem csak a Közel-Keleten, hanem a meglehetősen naiv bevándorlás-politika miatt már a mi országainkban is eszkalálódik.
A túlfűtött politikai korrektség pedig éppen azon muszlimok malmára hajtja a vizet, akik a Korán tanításai alapján készek életük árán is a sharia-t erőszakkal bevezetni Európában.
Ez a fegyver hatékony tud lenni olyan szervezetek ellen, amely magát divatosnak és népszerűnek próbálja feltüntetni, mindenféle mély ideológiai ráhatás nélkül. (pl. szélsőjobboldali radikális irányzatok)
De az iszlám terrorizmus ellen
ez a fagyi bizony visszanyal.