Vitába szállt Semjén Zsolttal a piarista gimnázium igazgatója, Urbán József. A fiatal szerzetes a melegházasságról, és általában véve homoszexualitásról másként gondolkodik, mint a KDNP elnöke.

Urbán

két ember egymás iránti szeretetének kifejezéseként látja két meleg ember ölelkezését

és kijelenti, hogy

“Egyenesen kegyetlenség megtagadni bárkitől is a házassági jogokat”.

Kíváncsian várjuk, hogy a piarista igazgató véleménye a publicisztikákon kívül milyen érdemi reakciót vált ki a magyar egyházi vezetés részéről. Vagy ez már az új vatikáni szél lenne: Ferenc pápa tavaly ősszel a szinóduson napirendre tűzte a melegek egyházi megítélésének kérdését.

Addig is következzen Michael Brown amerikai vallástörténész, publicista írása, amelyben azt a kérdést járja körbe, hogy

Ha a szerelem az szerelem, miért ne házasodhatna össze akár három férfi is?

Valentin napon három férfi házasságot kötött Thaiföldön, és azonnal ők lettek az internet sztárjai.

A gaystarnews.com oldal beszámolója szerint, amikor Joke, Bell és Art kiposztolták „esküvői” képeiket az internetre, „az internet egyszer csak megőrült”, és ez az egy Facebook poszt 50.000 like-ot kapott, és több mint 1000 komment érkezett rá. 

Miért is ne? Végül is „a szerelem az szerelem”, nem? Tiltakozhat ez ellen egy igazi melegaktivista? Ahogy Art írta a Facebook-kommentjében: „A szerelem véletlenszerűen működik és nem korlátozódik csupán két emberre. A szerelem békét hoz a világra.” 

Évek óta már beszélek erről a szexuális anarchiáról, amely folyamatban van jelenleg, és felhívtam a figyelmet arra, hogy abban a pillanatban, hogy újradefiniáljuk a házasságot, az egész elveszti értelmét.

A thaiföldi példa is azt támasztja alá, amit már hosszú ideje hangsúlyozok: ha a házasság nem egy férfi és egy nő szövetsége, akkor bármi lehet: két férfi, két nő, három férfi, három nő, vagy más végtelen számú lehetőség is előfordulhat. 

Miért ne?

Tavaly halhattunk egy leszbikus hármas párról, akik „összeházasodtak”; halhattunk olyanról, hogy emberek magukkal kötöttek házasságot; vagy olyanról, hogy állatokkal, vagy élettelen tárgyakkal léptek frigyre. Mások a „nyílt házasság”, vagy a „monogámia” hívei, megint mások a „poligám szerelem”, vagy a „szvinger” (aki sűrűn váltogatja a partnereit) életstílus követői.

De nem pont ezt az üzenetet tweetelte ki Obama Elnök, amikor a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a DOMA-t (Defense of Marriage Act, azaz a házasság védelméről szóló törvény) 2012-ben, miszerint a „szerelem az szerelem”?

A melegaktivistáknak évekig nem volt válaszuk egy egyszerű kérdésre: ha a házasság nem egy férfi és egy nő szövetsége, akkor miért korlátozódik le csak két emberre? Miért nem lehet csak egy ember benne? Miért ne lehetne három vagy több ember házasságban?

 Ha egy melegaktivista azt mondja, hogy „De pedig a házasság két ember szeretetteljes, hosszútávú elkötelezettsége egymás felé”, akkor a válasz egyszerű: „Ezt ki mondta? Ez csak a te új definíciód. Honnan máshonnan vehetnéd a két ember elképzelést, mint a házasság történelmi, természetes meghatározásából?”

Ebből következően, ha én „bigott” vagyok azért mert nem ismerem el az egynemű „házasságot”, a melegaktivisták (és támogatóik) legalább olyan „bigottak”, hogy nem ismerik el azt, hogy három férfi (vagy nő) is „összeházasodhat”.

G.K. Chesterton mondta egyszer azt, hogy „soha ne bonts le egy kerítést addig, amíg nem tudod, hogy miért lett felállítva.”

Ez a mondás érvényes a házasságra is: meg van az oka annak, hogy ez az alapvető társadalmi berendezkedés létezik, és ezt a berendezkedést csak a saját kockázatunkra alakíthatjuk át.

Tavaly év végén kaptam egy kérést egy új weboldal, a debateout.com részéről, hogy részt vegyek egy írásos vitában arról, hogy a kölcsönös, felnőtt vérfertőzés legalizálható-e.

Amikor a DebateOut riportere megkért, hogy válaszoljak a vérfertőzéssel kapcsolatos kérdéseire, hozzátette, hogy „természetesen” ez a kérdés manapság nagy vitatéma a fiatalok között.

Valóban, a felnőttek közötti vérfertőzés kérdése nagy vitatémává vált, mint ahogy erre néhány év óta már felhívtam a figyelmet (lásd itt és itt).

A vita december 16-án jelent meg, és az öt résztvevő közül én voltam az egyetlen, aki amellett érvelt, hogy a kölcsönös felnőttek közötti vérfertőzést soha nem kellene legalizálni. A többi résztvevő, köztük egy professzor és egy pszichoanalitikus, amellett foglalt állást, hogy el kell törölni a kölcsönös felnőttek közötti vérfertőzést tiltó törvényeket.

Mindez meglepi Önt?

De mi is ezzel a probléma? Hiszen a szerelem az szerelem, nem? Amíg ez kölcsönös, ki mondhat nemet a szerelemre?

A vérfertőzéssel kapcsolatos interjú során ugyanezt a Chesterton idézetet használtam annak alátámasztására, hogy meg van az oka annak, hogy a vérfertőző kapcsolatok, még akkor is, ha kölcsönös beleegyezésen alapultak, de tilalom alá estek.

Ugyanez a helyzet a házassággal kapcsolatban is.

Azok, akik a házasság Isten által rendelt kerítését lebontják, azok további lehetőségek Pandora-szelencéjét nyitják ki, amelyek közül egyik sem elfogadható.

Érdekes módon ez a törekvés egybevág több pionír melegaktivista célkitűzéseivel, akik megvetették a házasság intézményét, és úgy gondolkodtak róla, hogy ez egy régi, patriarkális, emberellenes intézmény, amit meg kell dönteni.

Közel egy évtizede Jack Nichols, egy befolyásos melegaktivista a következőt mondta: „A nemzésre képtelen, azonos nemű kapcsolatoknak van egy különösen jótékony hatásuk, miszerint, olyan emberek között zajlik, akik nemüket tekintve ugyanolyanok, így, legalábbis elméletben olyan kapcsolatot tudnak létesíteni, amely tele van érzelemmel, és kizárja az exkluzivitást. Ez egy olyan új típusú érzelmi kapcsolatot ígér, amely közösségi jellegű, és helyettesíteni tudja a mai exkluzív, neurotikus, szűk látókörű, monogám párok hanyatló modelljét.”

Nem meglepő módon nem hallottam egyetlen melegaktivistát, akik tiltakoznának az új „hármas” ellen, és nem valószínű, hogy ezt megteszik, mivel ezzel saját magukat lőnék lábon.

Mindez rámutat arra, hogy milyen irányba halad az egész homoszexuális forradalom: ez a mozgalom az önmegsemmisítés magvait hordozza magában.

Ezt a témát bővebben kifejtem az idei év második felében megjelenő legújabb könyvemben, amely a melegforradalom túléléséről szól, addig is azonban hadd osszak meg egy bátorító gondolatot ebből: minél többet hallasz hármasokról és szvingerekről, nyílt házasságokról és poligám szerelemről valamint hasonlókról, az annál jobban erősíti a mi álláspontunkat. A társadalom a saját magának okoz kárt azzal, hogy újradefiniálja a házasságot.

Ezt úgy is mondhatjuk, hogy ez egy olyan társadalmi kísérlet, amely kudarcra van ítélve, és akik továbbra is úgy gondolkodnak a házasságról, ahogy az Isten meghatározta, ezt a vihart is túl fogják élni.

Ezért ne ess kétségbe, és ne veszítsd el a reménységed! Ragaszkodj a házassághoz úgy, ahogy azt Isten kitalálta, és a végén te és a családod boldogságát fogja irigyelni a társadalom.

Michael Brown korábbi írása blogunkon itt olvasható.

(CharismaNews)