Melyik mutáns állatból lesz először halálos bioharcos?
A Jurassic World nem is annyira mese, mint gondolnánk
Alig egy hónappal a bemutatója után már minden idők negyedik legnagyobb bevételét hozta a Jurassic Park széria negyedik része, a Jurassic World. 20 évvel az első rész bemutatását követően felmerül a kérdés, hogy a látványelemeken kívül mit tud még nyújtani egy újabb epizód, ahol nagy, hangos és természetesen már régen kihalt állatok ölik halomra az embereket, akik azt gondolják, hogy egy dinoszaurusz park jó móka lenne? Első ránézésre semmit, csak színtiszta szórakoztatást. De ha jobban megnézzük a történetet, a film olyan kérdéskört feszeget, ami nem is annyira fikció, sokkal inkább maga a valóság, csak épp hollywoodi stílusban.
A történet szerint 20 évvel az első park balul sikerült tesztelése után az ember végül sikeresen ketrecbe zárta a dinókat, és egy egész élményparkot építettek fel, szuper kütyükkel, popcornnal és dísztárgyakkal, egy olyan helyen, ahol úgy érezni a technika előtt már nincs lehetetlen. Napi húszezer ember élvezheti az olyan látványosságokat, mint például a dinóbálna etetése, aminek a nagy fehér cápa nem az ebédje, csupán egy kis nasi. És a park valóban nagyon látványos.
De természetesen az ember nem állt meg a kihalt dínók feltámasztásánál, mert a látogatottság fenntartása és növelése érdekében újabb és újabb szörnyekre van szükség, akik nagyobbak, szebbek, érdekesebbek, ijesztőbbek, mint az eddig megszokottak. Egy T-Rex, ami végigette és rettentette az előző három rész szereplőit, itt már kicsit unalmas lenne. És ezt a park üzemeltetői is tudják. Ezért hát kihasználva a tudomány mai lehetőségeit, nem csak egyszerűen módosítanak a dínók génállományán, hanem létrehoznak egy teljesen újat, Indominus Rex néven - csak hogy könnyen kimondható legyen a neve.
Ez az állat már más, mint a többi. Mivel békák génjei vannak benne, ezért képes a testhőjét úgy szabályozni, hogy elbújjon a hőkamerák elől, és mert kaméleon géneket is hordoz, ezért arra is képes, hogy bármikor beolvadjon a környezetbe, és így váljon az amúgy fehér színű dínó teljesen láthatatlanná. És mivel legalább három különböző dinó génjeiből állították elő, az előzőek mellett, még borzasztó nagy, erős, hangos és intelligens is. És ha már ilyen rettenthetetlenre sikerült, akkor persze meg is szökök a ketrecéből, megölve mindent és mindenkit, ami az útjába kerül és megkezdődik a háború az emberek és a dínók között. Eddig a pontig a film kissé sablonosnak tűnik, de itt lép be egy érdekes gondolat.
A Jurassic Word nem csak egy élménypark, hanem kutatólabor is. A tudósok azon is dolgoznak - persze csak titokban - hogy ezeket az állatokat úgy módosítsák genetikailag, hogy azokat irányítani, nevelni tudják és így egyfajta biofegyverként lehessen őket használni. Ez az elképzelés pedig nincs is olyan messze a valóságtól, mint az elsőre gondolnánk.
Bár dinoszauruszok feltámasztásáról még nem beszélhetünk, de nagyon is komoly kutatások zajlanak azzal a céllal, hogy genetikailag módosított állatokat használjanak fel katonai célokra. Orvosi célzattal már eddig is több genetikai manipulációt végeztek és végeznek ma is főként egereken, de ez más. Itt a cél, hogy az élő állatok előnyös tulajdonságait felhasználva befolyásolni lehessen, mondjuk egy háború kimenetelét, anélkül, hogy az ellenség ezt észrevenné. Éppen ezért napjainkban elsősorban bogarak a kísérletek tárgyai, mivel ezek az apró élőlények könnyedén bejutnak olyan helyekre, ahova ember csak igen nehezen és semmiképpen sem észrevétlenül.
Az amerikai DARPA (Defense Advenced Research Projects Agency) már kifejlesztett egy cyborgot, ami egy bogár agyát és testét külső vázként használó miniatűr drón. Az elmúlt években pedig meglepő sikereket értek el azon a területen, hogyan lehetne egy emlős vagy bogár agyát génmódosításokkal úgy felépíteni, hogy aztán az ember sikeresen manipulálhassa az állat viselkedését. Ezeket az eredményeket már ma is sikeresen használják a kémtechnológiák fejlesztésében.
És ez még csak a kezdet. Korunkban az informatika és az emberi tudás olyan gyorsan növekszik, hogy lehetetlen megjósolni, mikor áll elő valamelyik ügynökség vagy tudósok egy csoportja azzal, hogy sikerült emberi képességgel felruházni egy állatot, ami így már képes a teljes együttműködésre. A Jurassic Word egyik nagy dobása, hogy a vérszomjas velociraptorokat úgy mutatja be, mint amik képesek az embernek engedelmeskedni, s ha kell együtt is harcolnak. Mind ezt pedig nem ösztönből teszik, hanem tanulják, gondolkodnak, mérlegelnek és döntenek. De mi van akkor, ha nem jól döntenek? Mi van, ha a génmódosított állatok végül nem az ember akaratát követik, hanem teljesen más irányt vesznek? A filmben a biofegyverek mellett a legfőbb érv, hogy a robotok elromlanak és nem olyan kifinomultak, mint egy állat. De a robot nem is cselekszik ösztönből, mivel az nincs neki.
A biofegyverek ilyen irányú fejlesztése számos etikai kérdést is felvet. Léteznek olyan kísérletek, miszerint fehér egerek agyába emberi sejteket ültettek, és az így módosított egerek sokkal intelligensebbek lettek, mint társaik. Ezek az egerek egyelőre nem leszek emberek, de hol van az a határ, amit meg kell húzni a kimérák (ember-állat hibrid) létrehozásának elkerülése érdekében. Mert mi van akkor, ha ennél komolyabb módosítás történik? Akkor az egér egér, vagy onnantól már ember? Ha elkezd beszélni, akkor már nem egér, de ha csak bonyolult, feladatokat old meg, gondolkodik és dönt, akkor még egér? Mi van ha gén manipulációval létrehozott egyedek kikerülnek a laborokból, az emberi kontroll alól a természetbe, de nem tudnak beilleszkedni a környezetbe és felborítják a természet törékeny egyensúlyát. És akkor az állatok jogairól még nem is beszéltünk.
Persze, amikor ezek a kísérletek zajlanak, mindenki azt mondja, hogy na, ez azért nem fog megtörténni. De mi van, ha az ember elveszíti a kontrollt az ilyen élőlények felett, és olyan új fajok jönnek létre, amiket már nem ismerünk és nem is tudunk ellenük védekezni? Nem rég Spanyolországban génmódosított legyeket teszteltek, hogy képesek-e helyettesíteni a vegyszereket azáltal, hogy elpusztítják a kártékony bogarakat. Az ötlet nem mindenkiben váltott ki örömöt és lelkesedést, mert felmerült a kérdés, hogy mi lesz az elpusztult egyedekkel, amik a természet között maradva bekerülhetnek az emberi táplálékláncba? Ki tudja megmondani, hogy milyen hatással lesznek az emberi szervezetre?
A Jurassic Word természetesen fikció. Nem kell attól félnünk, hogy ősmadarak lepik el felettünk az eget, akik már csak méretüknél fogva is embereket esznek. De a génmódosítás, a génmanipulációs kísérletek napjainkban teljes erővel zajlanak, és a legtöbb országban semmi nem is tiltja, hogy emberek és állatok génjeit vegyítsék olyan új fajokat is létrehozva akár, amik vagy együtt fognak működni az emberekkel vagy nem.
(írta: aretti)