Az Éhezők viadala csatáihoz hasonlítja az ozy.com hírportál a republikánus párt elnökjelöltségéért zajló versenyt. A bemutatás már megtörtént, a 17 versenyzőhöz valószínűleg már nem csatlakoznak újak, így indulhat a Viadal a Fehér Házért. 

Valószínűleg a dörzsölt washingtoni politológusok sem tudják felsorolni az összes, 17 reménybeli jelölt nevét, és többségüket a nagyközönségnek esélye sem lesz megjegyezni. A sajtó sem fárad ezzel, hiszen míg a korábbi kampányokban a kuriózumszámba menő jelöltek időnként feltűnhettek, most Amerika Demján Sándorba oltott Torgyán Józsefe, a nagy Donald egymaga elviszi a show-t, így a média nem is figyel másokra.Pedig a no name jelöltek közül is vannak az ismeretlenségbe különösen belesimuló figurák, akikről az ember nem érti, hogyan jutott eszükbe pályázni a Fehér Házért.

Az ozy tippje szerint Jim Gilmore lesz a republikánus Hunger Game első áldozata. 

Senki ne szégyellje, ha a Gilmore névről legfeljebb a Pink Floyd gitáros-énekese, David jut az eszébe, így vannak ezzel az amerikaiak is. Jim Gilmore ugyan egyetlen cikluson át Virginia kormányzója volt, ám ezen kívül csak bukott kampányokra és B kategóriás állami pozíciókra futotta tőle.

Utolsóként csatlakozott a 2016-os elnökjelöltségi kampányhoz, amihez egy elképzelhetetlenül hosszú, 10 perces (!) bemutatkozó klipet készített, és a Fox News második ligás jelöltvitájában sem alkotott maradandót.

Így alighanem reális a korai, méltó búcsú. Persze lehet, hogy a cél nem is a Fehér Ház volt, hanem valami más republikánus álomállás, mondjuk a Fegyvertartók Országos Szövetségének (NRA) elnökségi tagsága vagy egy kommentátori státus a Fox televíziónál.

Végül is Rick Perry texasi kormányzót sem zavarta, hogy szénné égett 2011-ben, amikor a televíziós vitában nem tudta felsorolni saját, három rövid pontból álló programját. Most újra indul, hogy a texasiak előtt megmutassa: nem lehet leírni.

És hát, láttunk erre példát Magyarországon is: Szekeres Imre notórius elnökjelöltségi kampányainak célja is az volt, hogy befusson – bárminek.