Kuba ismeretlen oldaláról számolt be tudósításában a CBN televízió. A kommunista szigetország a Szovjetunió összeomlása után lazított az ideológiai diktatúrán, és engedélyezte független keresztény közösségek működését, de szigorúan csak magánházakban. A Castro-rezsim aligha számolt azzal, hogy a korlátozások ellenére több ezer evangéliumi csoport jön létre Kubában, akik most a vallásszabadság kiterjesztéséért küzdenek, miközben a neopogány Santería-kultusz terjedésével szemben is felvállalják a spirituális konfliktust.

Egy átlagos vasárnap délelőtt Kubában zsúfolásig megtelt gyülekezeteket látni szerte az egész szigeten. Sok közülük átalakított nappalikban, magánházakban kap helyet. Mások egy átlagos gyülekezethez hasonlítanak egy nagy különbséggel – a politikai korlátozások miatt.

A helyszűke komoly probléma számos kubai gyülekezetben. A videóban látható gyülekezetnek például a kormány nem teszi lehetővé, hogy földet vásároljon, ezért a tagok számának növekedésével kénytelen fölfelé építkezni. Az emeleten rendezték be a vasárnapi iskolát, valamint négy helységet, ahonnan képernyőn keresztül követhetik a szertartást.

“Ha 80-100 ember tartózkodik egy lakásban, annak a szomszédok sem örülnek” – mondja Miguel pásztor, akinek a gyülekezete jelenleg az udvaron tartja összejövetelét, mert a házban már nem férnek el. Ez közös motívum a kubai gyülekezetekben, amiket látványos növekedés és kormányzati korlátozások kísérnek. 16 000 ezer (!) evangéliumi gyülekezet jött létre az elmúlt húsz évben.

A hitünk növekedésének egyik oka a korlátozások és a nehézségek voltak.

Nestor pásztor és felesége, Rosa a gyülekezeti helységük fölötti szobában laknak. A vasárnap délelőtti és hétköznap esténként szervezett összejöveteleken alig néhány embernek jut valódi szék ülőhelyként.

“Az emberek nem törődnek a kényelmükkel. Akármilyen fárasztó munkanapjuk volt, gond nélkül leülnek akár egy kőrakásra vagy felfeslett székre, vagy végigállják az egész istentiszteletet” – mondja Nestor lelkész. 

A kubai vezetők szerint a Szovjetunió összeomlása kiváltotta események robbantották be a mostani gyülekezetalapítási hullámot.

Amikor a szovjet birodalom összeomlott, Kuba nehéz időket élt át, és az emberek Istenhez fordultak.

Ezzel egy időben a kormány feladta a hivatalos istentagadó ateista ideológiát, és világi állammá nyilvánította magát, az emberekre bízva, hogy miben higgyenek. A kormány javasolta, hogy az építési engedélyt szerezni nem tudó gyülekezetek magánházakban tartsanak összejövetelt. Ez a hirtelen javaslat lobbantotta lángra az Apostolok Cselekedeteihez hasonló gyülekezeti növekedést.

Francisco pásztor az egyike azon kubai pásztorok ezreinek, akik nagy szenvedéllyel hirdetik az evangéliumot. “Mindenkinek hirdettük az evangéliumot, aki a környéken lakik, és elvittük az Újszövetséget minden otthonba. Nem hagyhatjuk abba, nem akarjuk abbahagyni, mert még ha nem is fogadják el az Urat első, második, harmadik vagy negyedik alkalommal sem, nem adhatjuk fel, míg meg nem térnek” – mondja.

Az egyház növekedési üteme még inkább figyelemre méltó annak fényében, hogy milyen szegény az ország. Egy havi átlagfizetés 20 dollár, a magasan képzettek is kevesebb mint 50 dollárt keresnek. A kubai gyülekezetek mégis a nagylelkűségükről ismertek, és az evangélium érdekében hozott áldozatukról. “Szeretnénk megosztani másokkal, amink van. Nem csak a feleslegünkből adunk” – teszi hozzá Francisco pásztor.

Egy másik nehézség, amivel a kubai egyháznak szembe kell néznie, a neopogány Santería vallással való szellemi küzdelem. A Santería a nyugat-afrikai valláson alapuló animista hitvilág.

A Santeríát gyakorlók egyik kedvenc helyükön, Havannában előbb rituális tisztálkodást végeznek a folyóban, majd az egyik sziklán bemutatják áldozataikat. Nestor pásztor a CBN-nek elmondta, hogy egyik vasárnapi istentiszteletük alatt egy Santería-csoport megállt a gyülekezeti épület előtt és doboltak.

“Ez egy kifejezett szellemi hadviselés volt ellenünk. De a gyülekezet imádkozni kezdett, esőért imádkoztunk, mire hirtelen mennydörgés támadt, emiatt abbahagyták a dobolást és távoztak” – mondta.

A kubai keresztény vezetők szerint új korszak jött el a politikai korlátozások könnyítésével. Könnyebb a gyülekezeten kívül evangelizálni és könnyebben kapnak engedélyt különleges rendezvények szervezésére. Azonban a legtöbb gyülekezet továbbra sem terjeszkedhet, és nem vásárolhat földet. Nem készíthetnek keresztény televízió- vagy rádióadást.

Szenvedés nélkül nincs próba és próbatétel nélkül pedig nincs győzelem

– vallja a kubai lelkész.

(forrás: 700 Klub / ATV)