Az izraeli miniszterelnök beszéde közben közel egyperces szünetet tartott, miközben farkasszemet nézett hallgatóságával. Az alábbiakban Netanjahu teljes beszédét közöljük, magyar felirattal. A drámai jelenet a felvételen 14.45-től kezdődik, a miniszterelnök innen kezdve 45 másodpercen át hallgat.

A múlt hónapban Hamenei újra tanúságot tett népirtó szándékairól Irán legnagyobb tekintélyű vallási szerve, a Szakértők Gyűlése előtt. Beszélt Izraelről, a több mint hatmillió zsidó otthonáról. Megesküdött, hogy „25 év múlva nem lesz többé Izrael”.

Hetven évvel hatmillió zsidó legyilkolása után Irán vezetői azt ígérik, hogy elpusztítják az országomat.

Legyilkolják a népemet. És itt, ennek a testületnek a válasza, és szinte az összes itt képviselt kormány válasza erre a nagy semmi volt.

Teljes csönd!

Fülsiketítő hallgatás.

(Ennél a pontnál Netanjahu 45 másodpercig csöndben maradt.)

Talán most már értik, hogy Izrael miért nem csatlakozik önökhöz, hogy együtt ünnepeljük ezt a megállapodást. Ha Irán vezetői az önök országának elpusztításán dolgoznának, talán kevésbé lennének lelkesek a megállapodás miatt. Ha Irán terrorista szövetségesei az önök városaira lőnének ki rakéták ezreit, talán mérsékelnék a dicséreteiket. És ha ez a megállapodás az önök szomszédságában szabadítaná el a nukleáris versenyt, akkor lehet, hogy önök is visszafogottabban ünnepelnének.

De ne gondolják, hogy Irán csak Izraelre veszélyes. Amellett, hogy Irán agresszorként viselkedik a Közel-Keleten és az egész világon, interkontinentális ballisztikus rakétákat is épít, amelyek egyértelmű rendeltetése, hogy nukleáris robbanófej hordozására legyenek alkalmasak. Jól jegyezzék ezt meg: Iránnak már most vannak olyan rakétái, amelyekkel el tudja érni Izraelt. Ezért azokat az interkontinentális ballisztikus rakétákat nem nekünk szánják, hanem önöknek. Európának. Amerikának. Hogy bárhol, bármikor tömegpusztítást hajthassanak végre.

Nem könnyű olyasmit ellenezni, ami mellett a világ vezetői töretlenül kiállnak. Higgyék el nekem, sokkal könnyebb lenne csöndben maradni.

A történelem során azonban a zsidó nép megtanulta, milyen következményekkel jár a hallgatás. Én pedig mint a zsidó állam miniszterelnöke, ismerve a történelem ezen tanulságát, nem vagyok hajlandó hallgatni.

Megismétlem: azok az idők, amikor a zsidók némán álltak az őket mészárló ellenség előtt, nos, azoknak az időknek vége.

Nem passzívnak lenni annyit jelent: felszólalni a veszélyekkel szemben. Ez tettük. Ezt tesszük. És ezt fogjuk tenni.

Ha nem vagyunk passzívak, ez azt is jelenti: megvédjük magunkat a veszélyekkel szemben. Ezt tettük. Ezt tesszük. És ezt fogjuk tenni.

Izrael nem engedi, hogy Irán betörjön vagy belopakodjon a nukleáris fegyverrel rendelkező országok klubjába. Tudom, hogy a nemzetközi közösség célja hivatalosan továbbra is megakadályozni azt, hogy Irán atomfegyver birtokába jusson. Ám senki nem vonhatja kérdőre Izraelt azért, mert elkötelezte magát arra, hogy megvédi magát mindazokkal szemben, akik a pusztulására törnek.

Minden korszakban támadtak olyanok, akik megpróbálták elpusztítani a népünket. Az ókorban az ősi birodalmak – Babilon és Róma – pusztításával kellett szembenéznünk. A középkorban az inkvizícióval és a kiűzetéssel. A modern korban pedig pogromokkal és a holokauszttal.

A zsidó nép mégis megmaradt.

És most egy újabb rezsim támadt, amely Izrael elpusztítására esküdött fel.

Ez a rezsim bölcsen tenné, ha végiggondolná ezt: itt állok ma, hogy Izrael nemzetét képviseljem, egy országot, amely 67 éves; de egy nemzetállamot, melyek népe közel 4000 éves. Közben a babiloni és a római birodalom nem képviselteti magát a világ nemzetei között. A hitleri “ezeréves birodalom” sem. Ezek a legyőzhetetlennek látszó birodalmak már rég nincsenek. Izrael azonban van. Izrael népe itt van.

עם ישראל חי. (Ám Jiszráel Hai)

Izrael újjászületése bizonyság népem rendíthetetlen szelleméről.

Száz nemzedéken át a zsidó nép csak álmodott arról, hogy visszatér Izrael földjére. Soha, még a legsötétebb óráinkban sem, melyekből oly sok jutott, nem adtuk fel a reményt, hogy újraépítjük örök fővárosunkat, Jeruzsálemet. Izrael államának megalapítása ráébresztett minket a tényre, hogy amiről eddig csak álmodtunk, most valóra válhat. Lehetővé tette számunkra, hogy szabad népként élhessünk ősi hazánkban. Az állam megalapítása lehetővé tette, hogy minden zsidó, a Föld négy égtájáról, menedéket találjon az üldöztetések elől. A háború sújtotta Európából, Jemenből, Irakból, Marokkóból, Etiópiából, a Szovjetunióból, és még száz más országból érkeztek. És ma, mikor az antiszemitizmus újabb hulláma emelkedik Európában és a világ más tájain, újra egyre több zsidó érkezik Izraelbe, hogy csatlakozzon a zsidó jövő építéséhez.

Ezt üzenem tehát Irán vezetőinek: a tervük, hogy Izraelt elpusztítsák, semmivé lesz. Izrael egyetlen hatalomnak sem engedi meg a földön, hogy a jövőjét fenyegesse.

Ezt üzenem továbbá minden itt képviselt országnak: bármilyen határozatokat is szavaznak meg ebben az épületben, bármilyen döntéseket is hoznak a fővárosaikban, Izrael azt fogja tenni, ami a kötelessége: megvédi az államát, megvédi a népét.