Hétfő délután az amerikai keresztény világ meghatározó véleményvezére, Dr. Michael Brown tartott előadást a Kulturális forradalom és szabadosság témakörében a Szent Pál Akadémián, több mint 700 résztvevővel.

Dr. Brown a New York-i Egyetemen szerzett PhD diplomát közel-keleti nyelvek és irodalomból. Több egyetemen és keresztény akadémián is tanít, 27 könyv szerzője, a homoszexuális kultúra történetének szakértője.

Az oktató a melegmozgalom gyökereit nem a hatvanas évek fekete polgárjogi mozgalmában látja, hanem a szélesebb értelemben vett szexforradalomban, mely lerombolta a nemiséggel és házassággal kapcsolatos alapvető normákat, korábban bevett konvenciókat. Az előadó ezt a folyamatot azzal ábrázolta, hogy ha valaki 1960-ban elalszik és 40 év múlva felkel, arra ébred, hogy kétszeres a válások aránya, a tinédzser öngyilkosságok száma megháromszorozódott, négyszer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el, a börtönökben ötször annyi ember ül, a házasságon kívül született gyermekek aránya a korábbi hatszorosa, a házasságon kívül együtt élő embereké pedig hétszerese. Nem Brown az első, aki a melegmozgalom mögött egy tudatos, a társadalmi konvenciókat romboló és értékrendet megváltoztató folyamatot lát. A több évtizedes, módszeresen felépített kampányról a Hetek is írt.

Ahhoz, hogy megérthessük a melegmozgalmat, meg kell néznünk, milyen korszakban indult útjára. Az 1960-as évektől kezdve jelentős változások zajlottak a kultúraváltás szempontjából, pontokba szedjük a fontosabbakat. 1960-ban, a fogamzásgátló tabletta megjelenésével a szex elvált a szaporodástól, és egyre inkább elkezdett szabadidős tevékenységgé válni. 1964-ben a Beatles megérkezett Amerikába, és ezzel együtt elterjedt a rock & roll mint életforma (“szex, drogok, rock’n’roll”). A zenészek és rajongóik körében is egyre népszerűbbé váltak a különböző hatású drogok, a szabados szexuális élet. Mindez pedig a generációs szakadék további mélyüléséhez vezetett.

A Beatles a keleti vallások felé is nyitott, elősegítve azoknak a nyugati kultúrába való beáramlását, mely a hippimozgalomban jelentős szerepet játszott. Az oktató szerint ezt az erőteljes szellemi keresést későn vette észre a keresztény egyház, mivel csak a lázadást, a szexuális szabadosságot és a drogokat látták benne. 1967-ben rendezték meg az első zenei fesztivált Montereyben, majd két évre rá került sor Woodstockra. És a Stonewall lázadásra is, mellyel a melegmozgalom először lépett látványosan a nyilvánosság elé. Miután razziázott a rendőrség a Stonewall Inn melegbárnál, az LGBT közösség erőszakos tüntetésekkel állt ellen. Az eset júniusban történt, ezért is időzítik sok helyen erre a hónapra az ilyen jellegű felvonulásokat, ugyanis a felkelések jelzik a modern kori, a szexuális devianciákat liberalizáló, bevetté tévő mozgalom kezdetét. 1973-ban a legbefolyásosabb amerikai pszichiátercsoport meg is változtatta véleményét: a homoszexualitás nem betegség, hanem normális dolog, a nemi viselkedés egyik formája.

Láthatjuk tehát, hogy egyrészt nagy hatással van a média a közvéleményre, másrészt pedig, hogy a homoszexuális életvitel népszerűsítéséért küzdő csoportok ügyesen használják ki a technológia nyújtotta lehetőségeket. Ha hozzávesszük, hogy a mostani fiatal generáció és a szüleik közötti generációs szakadék még nagyobb, mint ami a szülők és az ő szüleik között volt, akkor nem meglepő a tény, hogy a fiatalok sokkal könnyebben elfogadják a média által közvetített kultúrát, mint az eggyel idősebb generáció. A melegházassággal szembeni ellenállást ugyanis éppen ez az idősebb generáció tanúsítja erőteljesen. Több meleglobbista szerint az idő nekik dolgozik, hiszen szerintük a fiatal generáció érti ezt az új forradalmat, az idősek majd szépen levonulnak a színpadról és átveszik a helyüket a fiatal generáció haladó szellemiségű “ifjú titánjai”.

Ugyanakkor Dr. Brown szerint az amerikai közvélemény már kezd megváltozni. Manapság már nem mindig a melegeket támogatják a konfrontációkban. Régebben olyan esetekről lehetett hallani, hogy gimnazisták lettek öngyilkosok, mert az osztálytársaik csúfolták őket a homoszexuális beállítottságuk miatt, vagy éppen olyat, hogy aki bevallotta szüleinek a saját neméhez való vonzalmát, azt kirakták az utcára. Az amerikai társadalom együtt érzett az ilyen kitaszított fiatalokkal, és egyre elfogadóbbá kezdtek válni az emberek. Ebben nagy szerepe volt a médiának, ami minden hírt, eseményt azonnal a lehető legnagyobb részletességgel szállított az emberek otthonába. Beindult a lobbigépezet is, és hamarosan már a csapból is az elfogadás és a büszkeség üzenete folyt. Ma már nem telik el nap, hogy a TV-ben, az interneten ne botlanánk bele valami hírbe vagy információba a témával kapcsolatban. Mostanában egyre több olyan hírt hallani, hogy keresztényeket bebörtönöznek, mert nem hajlandók meleg párokat összeadni. Volt több olyan eset, amikor keresztény cukrásztól akartak meleg párok tortát rendelni az esküvőjükhöz, amit a cukrász lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasított, majd a diszkriminációs törvényre hivatkozva beperelték és komoly összegű bírságot akasztottak az elveihez ragaszkodó cukrász nyakába. Hasonlóképp járt az a fotós hölgy, aki egy leszbikus pár fotózási kérelmét utasította vissza. Neki is magas bírságot róttak ki a bírák. A szituáció fordítottan is megtörtént, egy ember bement egy meleg pékhez, hogy „Ellenezzük a melegházasságot” feliratú sütit rendeljen, amit a pék visszautasított, az ügy perre ment, ám ezúttal az igazságszolgáltatás a meleg péknek ítélt. Brendon Eich, a JavaScript programozási nyelv megalkotója például azért kényszerült tavaly lemondásra vezérigazgatói pozíciójából, mert 2008-ban egy melegházasságot ellenző alapítványnak adományozott. Az ilyen és ehhez hasonló igazságtalanságok miatt a közvélemény kezd változni, egyre több amerikai érzi úgy, ez már sok. Mind több és több olyan esemény történik, amivel az LMBTQ aktivisták, lobbisták átlépik az emberek ingerküszöbét. Legutóbb a Glamour magazin osztotta meg a közvéleményt azzal, hogy Bruce Jennert, egy nőnek öltözött férfit választottak meg „Az év nőjé”-nek. Bruce korábban ünnepelt amerikai olimpikon volt, mára több plasztikai műtéten átesett, mellekkel, hosszú, dús hajjal rendelkező, nőnek öltözött „férfi”. Dr. Brown szerint az ilyen esetek miatt is fordul a közvélemény a vallásszabadság előnyben részesítése felé a szexuális szabadosság és a nemiség elleni harc túlzott propagálásával szemben.

Dr. Brown a jelenlegi állapotok leírására a „szexuális kultúra anarchiája” kifejezést használta, felhívva olyan folyamatokra a hallgatóság figyelmét, mint a tinédzserek körében egyre terjedő „sexting” (azaz szexuális töltetű képek küldése és fogadása). Az új keletű „hobbi" a személyiségre gyakorolt hatásain túl amiatt is veszélyes, mert kiszolgáltatja a fiatalokat a másik fél bosszújának, azaz hogy egy feszült pillanatban felkerül a kép az internetre. Egyre több valóságshow poligámiában élő emberek mindennapjait mutatja be, idillikus képet festve erről a családmodellről. Kaliforniában, ha egy 7 vagy akár egy 17 éves fiú úgy érzi, hogy ő lány és lánynak öltözik, akkor nemcsak hogy használhatja a lány mosdót, hanem játszhat az iskola lány sportcsapatában is. Egy vancouver-i egyetemen, ahol nagyon hirdették a progresszivitást, éppen most kellett visszacsinálni a legújabb projektjüket, mert a “mindenki használhat minden wc-t és zuhanyzót” helyzetet bizonyos hormontúltengésben lévő srácok a fürdőző lányok fotózgatására használták. Az ehhez hasonló esetek bizony komoly kérdéseket vetnek fel a nemiség elleni küzdelemmel kapcsolatban. Sokan kezdik úgy érezni, hogy egy kisebbség akarja ráerőltetni magát a többségre és a sérelmeket mutogatva követelnek egyre többet és többet.

Hogy hová vezet ez a folyamat?

Az előadó szerint a szexuális anarchia kezdeményezései jellegükből fakadóan bukásra vannak ítélve, néhány generáció után kipusztul, mert túlélik azok, akik a hagyományos családmodellt követve, egy férfi és egy nő stabil házasságában nevelik a gyermekeiket. Ezt a folyamatot gyorsítják az előbb említett agresszív “ráerőltetések”, hiszen így a közvélemény is elfordul ezektől a mozgalmaktól.

(írta: KiD & sKoDa)