A filoszemitának tartott Angela Merkel a többségében demokráciaellenes és zsidógyűlölő migránsok befogadásával vészhelyzetbe sodorta a nyugat-európai zsidóságot, a hagyományos baloldal és a liberális értelmiség elárulta a zsidó államot és a palesztinok oldalára állt, ezért Izraelnek azokkal a pártokkal kell pragmatikus szövetséget kötnie, akik nem függenek az arab szavazatoktól és leállítanák a bevándorlást – írja nagyívű elemzésében a Jerusalem Post elemzője, Isi Leibler.

A szerző először Európa válságának okait elemzi, majd felvázolja az Izrael számára az új helyzetben követendő stratégiáját. Mint írja, Izraelnek szembe kell néznie azzal, hogy ma olyanok árulják el Európában, akiket évtizedeken keresztül a zsidóság támogatott, és olyanok állnak ki mellette, akiktől eddig a zsidók ideológiai okok miatt elfordultak. Az önvédelemnek azonban pragmatikusnak kell lenni, és ahogyan az eltérő vallási nézeteket valló evangéliumi keresztényekkel jól működő szövetséget tudott kialakítani Izrael és a zsidóság, úgy

ma meg kell fontolni a nem antiszemita európai populista pártokkal és mozgalmakkal is az együttműködést

– írja A változó Európai Uniónak új szövetségekre van szüksége címmel a Jerusalem Postban megjelent elemzésében Isi Leibler. Az alábbiakban összegyűjtöttük néhány érdekes megállapítását. (A cikk magyarul teljes terjedelemben itt olvasható.)

1. A muzulmán “menekültek” tömeges migrációja Nyugat-Európába a történelem egyik legjelentősebb demográfiai felfordulását eredményezheti 

A becslések szerint további 8-10 millió – túlnyomórészt muszlim – ember készül Európába a Közel-Keletről és Észak-Afrikából: a közvélekedéssel ellentétben legtöbbjük nem menekült és még csak nem is Szíriából érkezik, hanem fiatal muszlim férfi migráns, akik jobb életet keresnek maguknak.

2. Nyugat-Európában a migrációval együtt erősödik a demokráciaellenesség és a zsidógyűlölet.

A muszlimoknak már a legutóbbi hullám előtt gyakorlatilag sikerült az iszlamofóbia vádjával elhallgattatni minden kritikát az iszlám radikalizmussal szemben, miközben a nyugati társadalmak eltűrték a muszlim gyűlölet-szónokok által vezetett demokráciaellenes és vadul antiszemita demonstrációkat.

Angela Merkel meg van győződve arról, hogy a migránsok befogadása hozzásegíti Németországot ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó múltjától. A legtöbb migráns azonban egyetért két fontos alaptételben: fanatikusan demokráciaellenesek és szenvedélyesen gyűlölik a zsidókat, amire gyerekkoruktól kezdve szították őket. Merkel kancellár, akit filoszemitának tartanak, a befogadásukkal önkéntelenül a lehető legnagyobb lökést adta a németországi antiszemitizmusnak.

3. Abszurd feltételezés az, hogy az új migránsok integrálódni fognak

Európának nem sikerült a muszlim bevándorlók előző nemzedékeit sem integrálni és még sokkal kevésbé valószínű az, hogy képesek lesznek erre ma, amikor a migránsoknak egy keményebb és ideológiailag elkötelezettebb hulláma érkezik. 

Az európaiak sötét és nehéz jövővel néznek szembe. Különösen sötét jövő vár azokra a zsidókra, akik fenn akarják tartani a zsidó életmódjukat és úgy akarják nevelni a gyermekeiket, hogy büszkék legyenek örökségükre. A muszlimok,

a baloldaliak és a hagyományos antiszemita csoportok olyan zsidóellenes méregkoktélt alkotnak, amely elviselhetetlenné teheti az európai zsidók életét.

4. Mit tegyenek a zsidók ebben a helyzetben?

A korábban szélsőségeseknek tekintett bevándorlásellenes nacionalista csoportok hirtelen erőteljes mozgalmakká váltak. Leginkább Franciaországban látszik ez, ahol Marine Le Pen Nemzeti Frontja a legnagyobb párttá vált, és könnyen elképzelhető, hogy hatalomra is jut. Ezek az európai szélsőjobb pártok hagyományosan nem kedvelték a zsidókat, és Marine Le Pen apja, a párt alapítója, akit lánya (más szélsőségesekkel együtt) kiszorított, maga is antiszemita és holokauszttagadó volt.

A zsidók számára ez dilemmákat vet fel. A politikai korrektség és érzelmi okok miatt is a zsidók ódzkodtak attól, hogy ilyen pártokat támogassanak. Most azonban őrlődnek, mert a Nemzeti Front az egyetlen olyan párt, amely nem függ a muszlim szavazatoktól és amely korlátozni akarja az arabok további befogadását. Az elmúlt néhány évben ez volt az egyetlen párt, amely következetesen támogatta Izraelt – éles ellentétben a francia kormánnyal.

“Brüsszelre nem, Franciaországra igen!” – a Nemzeti Front kampányszlogenje

Az európai felfordulások, az új politikai képződmények, az, ahogy a baloldal és sok liberális elárulta Izraelt, az Obama-adminisztráció eltávolodása Izraeltől, a síiták és a szunniták közötti konfliktus együttesen olyan új politikai környezetet teremtett a zsidók számára, ami alapvető stratégiai újraértékelést igényel.

Ezért át kell gondolni a szövetséget olyanokkal, akik erősíthetnek bennünket, még akkor is, ha más területen nem értünk egyet a politikájukkal.

Ezt az elvet ma is alkalmazzuk már, jó barátainkkal, az evangéliumi keresztényekkel kapcsolatban, akik rendkívüli módon, szenvedélyesen szeretik Izraelt és a zsidó népet, de ez nem jelenti azt, hogy más vallási meggyőződésükben is osztoznánk. Ugyanezt kell érvényesnek tekinteni a konzervatív és populista politikai pártokra is. Amennyiben nem tűrnek meg maguk között antiszemita elemeket, a zsidóknak mérlegelniük kell a támogatásukat a zsidó szempontok és Izrael érdekében. Inkább racionálisan kell eldönteni azt, hogy kit támogassanak, mintsem hogy ösztönösen azokra szavazzanak, akik folyamatosan elárulják őket” – írja a Jerusalem Post elemzője.