Akik megbánták: Férfiből nő, majd újra férfi
Hatalmas üzlet az adópénzből finanszírozott nemi átalakítás
Nem sokat hallunk róluk, de vannak olyanok, akik megbánják, hogy nemet változtató operációt hajtottak végre rajtuk. Egyikük nyíltan felvállalt propagandát is folytat azért, hogy még a nagy megrázkódtatást jelentő operáció előtt felvilágosítsa azokat a nemváltásra készülő amerikaiakat, akik „nemek közti diszfóriában”, ebben az Amerikai Pszichiátriai Szövetség mentális rendellenességekről szóló hivatalos listáján szereplő betegségben szenvednek. Eközben a súlyos depressziót okozó állapot gyógyítása néhány államban a fogyasztó megtévesztésének minősül.
Walt Heyer, a férfiból nővé, majd újra férfivá operált aktivista Buzzfeed hírportálon megjelent cikke azzal kezdődik, hogyan pellengéreztek ki egy családapát, aki nem volt hajlandó cserkészsüteményt vásárolni egy kisfiútól, aki magára kislányként tekintett. Az eset nagy felháborodást keltett, természetesen az apukát igyekeztek meghurcolni, pedig Walt Heyer szerint nem tett mást, csak kimondta az igazságot.
A Stormi néven emlegetett kilencéves kisfiú ugyanis nem kislány, hanem egy „nemek közötti diszfória” nevű mentális zavarban szenvedő gyerek, ami azt jelenti, hogy egy személy (akár gyermek, akár felnőtt) mentálisan nem ahhoz a nemhez tartozónak érzi magát, amelynek külső jegyeit a testén viseli. A pszichiáterek szerint ez az állapot gyakori oka a depressziónak és a kisebbrendűségi komplexusnak is.
A nemet váltó amerikai olimpiai bajnokról, Bruce Jennerről itt írtunk, az ENSZ tagállamok hozzájárulása nélkül kiadott LBGTQ-bélyegkampányáról pedig itt.
A betegséget, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Szövetség mentális rendellenességekről szóló kiadványában a szexuális jellegű zavarok között sorol fel, egyelőre a pszichiáterek is kezelendő betegségnek tartják, amit tanácsadással, illetve hormonális kezeléssel elméletileg szinten lehet tartani. Heyer szerint ugyanakkor
a legtöbb terapeuta inkább a nemet váltó operáció felé terelgeti mindazokat, akik ilyen panasszal felkeresik, súlyosbítva ezzel a helyzetüket.
A zavar kiváltó oka a legtöbb esetben valamiféle külső behatás, ami lehet akár gyermekkori molesztálás, esetleg hormonális behatás az anyaméhben (drog vagy valamiféle hormontartalmú készítmény szedése a terhesség alatt) – bár ez utóbbira hivatalosan még nem létezik bizonyíték. Mindezek ellenére abban egyetértés van, hogy ez a zavar nem genetikai eredetű, hanem valamilyen külső trauma hatására alakul ki.
Ezt a traumát például Walt Heyer esetében a nagymamája okozta, aki minden hétvégén vigyázott rá kisgyermekkorában, amíg a szülei dolgoztak. A nagyi állandóan lányruhába öltöztette az alig pár éves kisfiút, és csak akkor dicsérte meg, amikor ezeket a ruhákat hordta – a szülei tudta nélkül. Walt később hazacsempészte a ruhát, és otthon is előszeretettel viselte. Amikor a szülei rajtakapták, keményen igyekeztek elejét venni a további „keresztbeöltözködésnek”.
New Yorkban márciustól a transzneműek bármelyik illemhelyet használhatják.
A nagymama ezzel unokája életét teljesen kifordította a normális irányból, és szülei „intoleranciájának”, valamint a felkeresett tanácsadók és pszichiáterek tanácstalanságának köszönhetően a férfi egészen negyvenkét éves koráig küzdött ezzel a zavarral, míg rá nem szánta magát az operációra.
Nyolc éven át élt Laura Jensen néven nőként, amikor rájött, hogy ez az állapot valójában nem veleszületett, és
elég lett volna, ha a számos szakember, akiktől segítséget kért, a betegség támogatása helyett inkább felvilágosítja a valóságról.
Ha ugyanis rendes pszichoterápiát kapott volna, az óriási megrázkódtatást jelentő műtétre nem kellett volna sort keríteni.
A Pszichiáterek Szövetsége azonban merőben más véleményen van. A nemek közötti diszfóriát nem azért nem vették le a mentális zavarok hivatalos listájáról, mert betegségnek tartják, hanem azért, mert ha nem lehet betegségként diagnosztizálni, az ebben szenvedők elesnek annak lehetőségétől, hogy a betegbiztosításuk terhére kapjanak hormonális kezelést, vagy végezzenek el rajtuk nemet változtató operációt. A pszichiátertársadalom ünnepli az olyan kezdeményezéseket, mint a kanadai Ontario tartományban 2015 júniusában elfogadott törvény, amely megtiltja az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) gyerekek úgynevezett „visszatérítési célú” tanácsadói kezelését.
Amerikában ugyanerről szól az úgynevezett „Terápiás Csalások Elleni Szabályozás” (Therapeutic Fraud Prevention Act) nevű törvény, amelyet Kalifornia, Illinois, New Jersey, Oregon és Columbia jogalkotói fogadtak el, és amelyhez hasonló szabályozást még 20 államban vezettek be. Ez a törvény kiskorúak esetében szigorúan tiltja a „károsnak” bélyegzett visszafordítási célú pszichoterápiát, és annak betegbiztosításon keresztül történő finanszírozását. A törvény kimondja, hogy a pénzügyi kompenzáció fejében végzett „visszatérítési célú” pszichoterápia és annak reklámozása „igazságtalan, megtévesztő és káros”.
A dolog pikantériája, hogy a végrehajtó a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság, amely fogyasztóvédelmi alapelvek szerint érvényesítheti ezt a rendelkezést. Ez alapján 2015 júniusában egy terapeutát bűnösnek talált egy New Jersey-i bíróság „fogyasztó sérelmére elkövetett csalás” bűntettében, és nagy összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.