“Az istenek korának végett vetett a humanizmus, a humanizmus korának pedig véget vett majd a dataizmus, a végső, tökéletes vallás” – fogalmazza meg utópisztikus, de részletesen kidogozott elméletét Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történészprofesszorra a Financial Timesban publikált tanulmányában, amelyet magyarul a Hetek ismertetett. A több bestseller könyvet is jegyző kutató a humanista Rousseau kritikájával indokolta a közelgő korszakváltást, mert szerinte a jövő digitalizált világában már nem az érzelmek, hanem az adatok döntenek majd az élet összes lényegi kérdésében.

Yuval Noah Hariri a Sapiens: Az emberiség rövid története című könyvével futott be

“Rousseau és követői arról próbálnak minket meggyőzni, hogy az érzéseink, vágyaink a legfőbb vezérlő elv és az egyén szabad akarata a legfőbb hatalom. Ezt azonban a tudomány megcáfolja. Érzéseink nem valami magasztos, spirituális emberi értékek, hanem csupán biokémiai folyamatok, amit minden emlős és madár használ annak érdekében, hogy gyors döntéseket hozzon túlélése és szaporodása érdekében” – relativizálja a humanista gondolkodást Harari. Bár elismeri, hogy az emberi agy komplexitása tiszteletre méltó és segített is kihozni minket a vallások hatalmából, de úgy véli, többé már nem hatékony önmagunkban bíznunk. Van ugyanis, aki már jobban ismer minket önmagunknál, ez pedig nem más, mint a “Nagy Adat”, a jövő mindentudó központi hálózatának az eszméje.

Dataizmus

“Egy hatalmas rendszer részeivé váltunk, amit senki nem ért igazán. Minden nap megszámlálhatatlan e-mailt írok, telefonhívást kezdeményezek, cikkeket publikálok, amire aztán még több választ kapok hasonló bithalmazok formájában. Személy szerint kezdek elveszni ebben a nagy rendszerben, amiben több milliárd ember és komputer adata kering és kapcsolódik. Időm sincs átlátni a dolgokat, mert amúgy is folyton e-maileket írogatok. Ez a könyörtelen adatfolyam új fejlesztésekre kényszerít minket, amiket már senki nem lát egyedül, nem is értjük, de még csak fel sem fogjuk azokat emberi aggyal. De vajon miért is akarunk mi mindent érteni? Hisz, a mi dolgunk valójában csak annyi, hogy gyorsabban válaszoljunk az e-mailekre.”

A Dataizmus lényege Harari szerint ugyanis az Adat láthatatlan intelligenciája, amiben pont úgy hisz, mint ahogy a kapitalisták hisznek a piac “láthatatlan kezében”. Ahogy senki nem szabályozza az árakat, mégis egyensúlyba kerülnek, úgy teremt egyensúlyt és harmóniát az adat, feltéve, ha minél többet rögzítünk belőle. Ideális esetnek azt tartja, ha sikerülne az adatfeldolgozást globálissá és ultragyorssá tenni – amihez egyre közelebb vagyunk –, mert akkor az ember szerepét adatszolgáltató funkcióvá lehetne redukálni. A Dataizmus három fő parancsolata így szól:

Egy, ha tapasztalsz valamit – rögzítsd! Kettő, ha rögzítettél valamit – töltsd föl! Három, ha feltöltöttél valamit – oszd meg!

Harari azt állítja, hogy az olyan jól hangzó, populista szlogenek, mint: hallgass magadra, légy hű magadhoz, bíz magadban, köves a szívedet, vagy tedd, amit jónak látsz – nos, ezek sohasem tudnak olyan optimális döntésekre vezetni, mint amit majd a Nagy Adat közöl az egyénnel.

John vagy Frank?

Ennek példájaként az egyik legklasszikusabb és nehezebb döntési életszituációt, a házasságot vette elő: “A középkori Európában a papok és szülők joga volt házastársat kiválasztani, a humanisták ezt az ingatag emberi érzésekre emelték, de a jövő dataista társadalmában már a Google-t kérdezzük majd arról, kit válasszunk, Johnt vagy Franket?”

Vajon hogyan válaszolna a Nagy Adat? Valahogy így: “Ismerlek attól a naptól fogva, hogy megszülettél. Olvastam az összes e-mailed, elemeztem a telefonhívásaidat, tudom a kedvenc filmjeidet, a honlapokat, amiket meglátogattál, feltérképeztem a DNS-ed és a szíved teljes életciklusát. Tökéletesen pontos adataim vannak az összes randidról, másodpercre pontos kimutatásokat tudok mutatni a pulzusodról, vérnyomásodról és cukorszintedről, amikor találkoztál Johnnal és Frankkel. És természetesen őket is ugyanígy ismerem, ahogy téged. Mindezek alapján, az algoritmusaim és milliónyi kapcsolatból álló több évtizednyi tapasztalatom alapján azt mondom, válaszd Johnt.”

Harari elismeri, hogy ez így nem túl romantikus, de a lényeg szerinte pont az, hogy úgy válhat valaki dataistává és élhet magasabb létminőségben, ha “megtér” az olyan érzelem alapú döntésekből, mint mondjuk a szerelem. Persze a Nagy Adat nem kárhoztat minket ezért a velünk született gyengeségért, hiszen tudja, hogy az evolúció túlságosan belénk kódolta a “feeling” alapú megismerés hasznosságát. A döntését ezért fokozott megértéssel közli a humanoiddal:

“Tudom, hogy ez most nehéz neked, mert nem tetszik a válaszom. Én is tudom, hogy Frank sokkal csinosabb, mint John és mivel te a külső megjelenésnek túlságosan nagy súlyt adsz, ezért titokban azt akartad, hogy Franket mondjam. Persze elismerem, hogy számít a kinézet, de nem annyira, mint hinnéd! A te biokémiai algoritmusod – ami évezredekkel korábban az afrikai szavannán alakult ki – a szépségnek átlagosan 35%-os szerepet szán a döntésben. Az én algoritmusom – ami a legfrissebb kimutatásokra és statisztikai adatokra épül – viszont tudja, hogy a kinézet hosszútávon a sikeres kapcsolatra csak 14%-os hatással van. Hidd el nekem, bár te a szépség miatt Franket választanád, jobban jársz,ha rám hallgatsz és Johnnal kötöd össze az életed.”

Angelina Jolie döntése

A kutató a példaértékű dataista döntés mintájaként Angelina Jolie-t és a BRCA1 gén esetét hozta föl. A színésznő, miközben érzelmi alapon szerette volna megtartani nőiességét, a statisztikai adatbázisok és az arra írt orvosi algoritmusok alapján döntött, amelyek kimutatták, hogy a DNS-ében lévő speciális gén 87%-os valószínűséggel mutációt és mellrákot okozhat nála. Bár Jolie-nak még nem volt rákja, a döntés pedig fájdalmat okozott neki, mégis hitt a számítógépnek és alárendelte magát a mellműtétnek. 

“Bár most még nem érzel semmit, de egy időzített bombát hordasz a DNS-ben. Cselekedj most!” – szólt a dataista jóslat. A sorskérdéseken túl azonban az apró, hétköznapi választásainkban is egyre jobban beleszól a dataista filozófia. Szinte minden webáruház már személyre szabott ajánlási rendszert használ, ami azt üzeni, hogy “válaszd ezt és ezt, mert a hozzád hasonló felhasználók is ezt szokták választani”.

Ennek úttörője az Amazon, amelynek könyvolvasója, a Kindle képes monitorozni, hogy melyik könyvet olvasod gyorsan és melyiket lassan? Hol tartasz szünetet, vagy melyik mondatnál unod meg a könyvet? Ha pedig mondjuk a jövőben egy pulzust mérő okosóra is lenne a felhasználón és a készülékbe egy arcelemző szoftverrel ellátott kamera kerülne, akkor az Amazon már azt is tudná, melyik mondat miként hatott a pulzusodra és a vérnyomásodra. Tudná, mi nevetett meg, mitől leszel szomorú, vagy mondjuk mérges. Ekkor Harari szerint már elmondhatnánk, hogy a könyv is olvas minket, nemcsak mi a könyvet. Sőt, míg az emberi memória hamar elfelejti, mit is olvasott, a szerver sohasem felejt. Egy ilyen adathalmaz teszi majd lehetővé az Amazonnak, hogy tökéletesen tudja azt, hogy ki vagy és mi az, ami benned érzelmi vagy akarati döntést indít el, mondjuk egy vásárlásra.

A referenciapont

A demokrácia sem kerülheti el a dataista újragondolást, amire Harari a Brexit és a megtévesztett népakarat példáját állítja elénk: „Michael Gove (brit konzervatív politikus, volt miniszterelnök-jelölt) képes volt csak azért körömszakadtáig harcolni a Brexit érdekében, mert azt mondta, hogy a szíve ezt súgta neki. Mivel a demokrácia a laikus választók szabad választására épül, így a legkritikusabb kérdéseket olyan emberek „szívére” bízzuk, akik már a töredékét sem látják át annak a rendszernek, amiben élnek, szemben a géppel, ami mindent tud és mindent mérlegel.

A Pride szervezői "Jeruzsálem átalakítását” hirdetik: a Big Data minden tradicionális nézetet transzformálna

Harari szerint az olyan társadalmi konfliktusok, mint a melegházasság kérdése mögött is a korlátolt emberi érzések állnak: „Az ellenzők minden elérhető kamerába, mikrofonba csak azt hajtogatják, hogy egy melegfelvonulás – mondjuk Jeruzsálemben, a Szent Városban – sértő a számukra, és elvárják, hogy tiszteljék az érzéseiket.” A Bibliát Harari állítása szerint csupán egy szűk papi réteg írta évezredekkel korábban, mégis az erre épülő érzelmek dominálnak bennük az adatok és a tények helyett. Úgy véli, amíg az emberiség nem lép tovább, addig nem lesz béke és harmónia, mert „ami neked jó érzést okoz, az nekem rosszat, így pedig sosem jutunk dűlőre. A Nagy Adat tud egyedül helyes ítéletet hozni, rá kell hallgatni” – vonja le a konklúziót.

A dataista világnézet pont ezért nagyon vonzó a politikusoknak, üzletembereknek meg a felhasználóknak, mert forradalmi technológiákat és egy új erőt hoz be a problémák megoldásába, ami a történész szerint már-már messianisztikus kort hoz el a számunkra.

Migráció, terror, szegénység, gazdasági válság, boldogtalanság, betegség, örök élet mind megoldható, ha elég erős gépünk és elég adatunk van hozzá, csak meg kell értenünk, hogy a világon minden adatból áll,

az adatokat pedig algoritmusok kell értelmezni, ezeket pedig a Nagy Adat látja át egyedül. Legyen akár Beethoven Ötödik Szimfóniája, egy értéktőzsdei buborék elemzése, egy influenzavírus terjedése, a dataizmus számára mind egy nagy adatfolyam részei, amik közös nyelvet beszélnek. “Adj minél több adatot és én annál hatalmasabb leszek” – üzeni a születőben lévő Nagy Adat a jövő emberiségének.