Még a nyáron adott Pajor Tamás zenész, szövegíró, prédikátor nagyinterjút a Heti Válasznak, ami most került ki a hetilap online oldalára. A beszélgetés több részlete most is aktuális, érdemes felidézni néhány kérdés-választ a kvótanépszavazásról, a szélsőjobbhoz való viszonyról és a keresztény cionizmusról.

– Azon túl, hogy az Amen együttes frontembere, ön a Hit Gyülekezetének kalocsai vezetője is. Amikor egy témában megnyilvánul, egyháza szócsöveként teszi?

– Nem. A Hit Gyülekezetének megvannak a hivatalos megnyilatkozási csatornái. Elkötelezett tagja vagyok a gyülekezetnek, emellett alkotó emberként tevékenykedek, aki időnként megnyilvánul közéleti kérdésekben is. Természetesen vannak dolgok, amiket megbeszélek Németh Sándorral, akit megtisztelő, hogy nemcsak szellemi tanácsadómnak, hanem barátomnak is mondhatok.

– Sokan fennakadnak a gyülekezet Izrael-pártiságán. Németh Sándor nekik üzente nemrég a Vidám Vasárnapban: nagyon is vállalja a keresztény cionizmust. Az mi fán terem?

– A kereszténység ezen markáns irányzata a bibliai próféciák, kijelentések fényében tekint a zsidóságnak az atyák földjére történő visszatérésére, amely része Izrael helyreállításának. Ennek van spirituális és politikai vonulata is. Az utóbbi, mint minden emberi tevékenység, kritizálható. Hitem szerint azonban a mai Izraelben már megnyilvánul az Örökkévaló üdvtörténeti terve – mint ahogy a zsidóság történetében mindenben – akkor is, ha ez még gyarló formában valósul meg.

– Vagyis mindebbe belefér az izraeli kormány bírálata?

– Persze. De igazságtalannak tartom azt a megközelítést, hogy a két fél egyformán felelős. Egy területileg és lélekszámban is igen kicsiny állam áll szemben egy hatalmas ellenséges tömbbel. Egyetlen államtól sem lehet elvitatni a jogot, hogy megvédje polgárait. Izrael akkor is defenzív politikát folytat, ha a palesztin terrorra adott válaszként célzott csapásokat hajt végre. Ezek gyakran azért is járnak ártatlan áldozatokkal, mert az elkövetők civil célpontokból lőnek, hogy ezután Izraelt vádolhassák. Magam is láttam azon házilagos rakéták roncsainak százait, amelyeket random módon lőttek ki a Gázai-övezetből. Létezhetnek persze Izrael részéről is túlkapások, sajnos ártatlan áldozatokkal. Emellett látni kell, hogy a muszlim országok jelentős részében nemzedékek nőnek fel Izrael-ellenes propagandán, illetve a zsidó állam elpusztításának tervén.

Sokszor jártam Izraelben, és egyetlen olyan helybelivel sem találkoztam, aki ne tenne akár nagy engedményeket azért, hogy végre béke legyen, ha volna kivel békét kötni.

– Ugyancsak Németh Sándor nemrég arra buzdított, hogy a kvótanépszavazáson Brüsszel ellen kell voksolni. A néhai SZDSZ-hez közeli Hit Gyülekezete mint a jobboldali kormány előretolt helyőrsége?

– Szó sincs erről. A gyülekezet a bibliai kinyilatkoztatás és az ebből következő világnézet nyomvonalán halad, amióta létezik. Ennek a világnézetnek, politikai nyelven, van bal- és jobboldali vetülete. Mi nem táncolunk semerre, a valóság, a történelmi események helyezik át időnként a hangsúlyokat. Amikor a ’80-as években a kommunista hatalom üldözött minket, akkor több területen tudtunk együttműködni a demokratikus ellenzékkel. Közös érdek volt a vallásszabadság, a sajtó-, a gyülekezés, a szólásszabadság kivívása, melyek most is ugyanolyan fontosak számunkra. Ezért a gyülekezet aktívan részt vett az SZDSZ megalakulásában. Bizonyos témákban azonban már ekkor véleménykülönbségek voltak, például a homoszexuális jogok, az abortusz, az eutanázia vagy a kábítószer legalizálásának kérdésében. De ezek a liberális toposzok nem voltak annyira hangsúlyosak, mert a közös ellenség a kommunizmus volt. Később, ahogy ezek nagyobb hangsúlyt kaptak, a gyülekezet eltávolodott az SZDSZ-től.

– Ugyanezek a témák a balliberális ATV-ben is megjelennek, melynek tulajdonosai között ott van a gyülekezet is.

– Az ATV egy közszolgálati jellegű csatorna. A magyar társadalom pedig plurális, ezért a televízió is tükrözi ezt a sokféleséget. Emellett persze a Hit Gyülekezetének van egy nagyon autentikus, letisztult, bibliai világnézete, amelyet hirdet is. A migrációra visszatérve: nem tartható fenn egyedüliként az a megközelítés, ami belőlem is ösztönösen fakadt, hogy segítsük ezeket a szerencsétlen embereket. Ennek az ügynek ugyanis kulturális, gazdasági és biztonsági vetületei is vannak.

Most is vallom, hogy segíteni kell azoknak, akik tényleg menekültek, csak a segítségnyújtás helyes módját kellene megtalálni, de ez nem az, hogy letelepítjük őket Európában.

Ezúttal nem arról van szó, hogy jött tíz ember a Közel-Keletről, hanem invázió indult, ami meghaladja a földrész képességeit, és megváltoztatja a jellegét. A migráció támogatásával párhuzamos társadalmakat építünk Európában, melyek ketyegő bombaként fenyegetik azt a demokratikus berendezkedést, amely letelepítette őket. A politikai korrektség ez esetben életszerűtlen és bigott – pont olyan dogmatikus, mint az általa is elutasított vallási fanatizmusok.

– A Hit Gyülekezete is szervezett akciókat a rasszizmus ellen, és volt, hogy ennek örvén európai szélsőjobbos – ma már nem antiszemita, hanem muszlimellenes – pártokkal is cimboráltak. Az ellenségem ellensége a barátom?

Soha nem fogtunk össze és a jövőben sem fogunk össze szélsőjobboldali pártokkal.

A Horthy-szobor állítása ellen is tüntettünk, és a jövőben is fel fogunk szólalni a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.

De nem kellene fasisztázni, nácizni minden olyan politikai mozgalmat, amely nem akarja, hogy az iszlám gyökeret verjen Európában.

A teljes interjú itt olvasható.