Bob Dylan kapta az idei irodalmi Nobel-díjat, a rockzene költői közül elsőként. Dylan sok mindenben úttörő volt, többek között a rocktörténelem leghíresebb újjászületése is a nevéhez fűződik. A közel 30 évvel ezelőtti fordulat három albumot is meghatározott, de utána a zenész nem vitte tovább a gospel-blues irányt. Bob Dylan útja, saját szavaival.

A zenész, akit a rockzene halhatatlanjai között a Rolling Stone magazin 2004-ben – a Beatles után és Elvis előtt – a második helyre sorolt, a hetvenes évek végére magánéleti és művészi válságba jutott. Túl egy súlyos motorbaleseten és egy fájdalmas váláson, Dylan arra készült, hogy egy időre kiszáll a koncertezésből. 

1978. november 17-én a kaliforniai San Diegóban mégis lázas betegen is színpadra állt, amikor váratlan esemény történt. „A show vége felé jártunk – idézte fel később egy interjúban –, amikor

valaki a tömegben megérezte, hogy nem vagyok jól. Talán látszott is rajtam, mindenesetre felhajított egy ezüstből készült keresztet a színpadra.

Bár nem szoktam foglalkozni az ilyenekkel, akkor úgy éreztem, hogy fel kell vennem. Másnap Arizonába mentünk, és még rosszabbul voltam. Úgy éreztem, hogy valami másra van szükségem, mint máskor. A zsebembe nyúltam, és ott volt ez a kereszt…” – idézi a zenészt életrajzírója, Clinton Heylin 2001-ben megjelent könyvében.

Az 1980-as Saved (Megtérve) című album eredeti borítója

Még aznap este Dylan egy látomást kapott a hotelszobájában Krisztusról. „Jézus úgy jelent meg nekem, mint a Királyok Királya és az Urak Ura – mondta. – Egy olyan jelenlétet éreztem a szobában, ami nem származhatott mástól, mint Jézustól. (…) Jézus rám tette a kezét. Ezt a testemen éreztem. Körülvett, mindenütt jelen volt. Az egész testem beleremegett.

Isten dicsősége a földre döntött, majd felemelt.”

Dylan megtérése spontán történt, ám zenekarának két tagja addigra már újjászületett keresztény volt. David Mansfield gitáros elvitte a zenészt a Jézus-mozgalomhoz kötődő Vineyard közösség istentiszteleteire, ahol Dylan egy három hónapos intenzív bibliaismereti kurzust is végigjárt. A Biblia mellett nagy hatással volt rá a szintén exhippi Hal Lindsay A néhai nagy Föld bolygó című könyve.

Újonnan megtalált hitéből született meg a Slow Train Coming (Közeleg egy lassú vonat) című lemeze, amelynek nyitó dalában azt énekelte:

(Bárki is vagy) Valakit szolgálnod kell/Legyen az az ördög, vagy legyen az az Úr.

A lemez – amelyen Mark Knopfler, a Dire Straits gitárosa kíséri Dylant – sikeres lett, ám amikor a zenész újabb evangéliumi albumokkal (Saved – Megtérve, Shot of Love – Egy adag szeretet) jelentkezett, a kritikusok kikezdték a dalait: 

Vonzó zenében előrecsomagolt dogmák

– írták, mire a zsidó identitását továbbra is büszkén vállaló Dylan ironikusan azt válaszolta: „Korábban azt mondták rólam: Bob Dylan, a próféta – hiába mondtam nekik, hogy nem vagyok az. Most, amikor azt mondom, hogy Jézus a válasz, azt mondják: Bob Dylan nem próféta. Ezt nehéz követni.” 

1979 novembere és 1980 márciusa között tartott Gospel Tour koncertkörútján 79 helyszínen lépett fel, ezeken rendszeresen blues alapokra rögtönzött prédikációkat is tartott Jézusról és a hitről:

A zenész 1981 után nem készített több evangéliumi albumot, ám koncertjein tovább játssza ezeket a dalokat is.

Akik hisznek a Messiás eljövetelében, már most úgy élik az életüket, mintha itt is lenne. Legalábbis, én így gondolom. 

(…) Nem kell nekem védekeznem azért, hogy mit beszélek: az Írások megvédenek engem” – válaszolta Dylan 1985-ben a Spin magazin riporterének, Scott Cohennek adott hosszú önéletrajzi interjúban.

1997-ben megjelent önéletrajzi kötetében öntörvényű „imádkozó embernek” mondta magát. „Láttam a fényt – állítja –, de nem ragaszkodom rabbikhoz, prédikátorokhoz, evangélistákhoz. Többet tanultam a dalokból, mint ezekből a forrásokból” – mondta erről a Newsweek magazinnak.