Az ókor hét csodája között számon tartott gízai piramis kutatói október közepén jelentették be, hogy két új kamrát találtak a 146 méter magas építmény belsejében. A felfedezés a "Piramis átvilágítási program" első látványos eredménye, amelyet egy éve indított az Egyiptomi Régészeti Hatóság. A high-tech módszerrel a piramis északi oldala közelében találták az eddig ismeretlen üregeket, amelyek rendeltetését a kutatók még vizsgálják. A 3D szkennereket drónok segítségével bárhova el tudják juttatni, ami új lehetőséget kínál más, nehezen hozzáférhető régészeti helyszínek vizsgálatához, például a jeruzsálemi Templom-hegyen.

A program bemutatkozó klipje magyar felirattal

A különleges, japán technológiát eredetileg aktív vulkánok vizsgálatára fejlesztették ki, de sikerrel alkalmazták a fukusimai atomreaktor ellenőrzésénél is. A módszerrel bármilyen tömör objektumot pontosan át tudnak szkennelni, anélkül, hogy megbontanák a felszínét.

Az eljárás az egyiptomi piramisok mellett más, hagyományos módon nem kutatható régészeti helyszínek átvizsgálására is alkalmas. Egyik ilyen izgalmas lehetőség a jeruzsálemi Templom-hegy átvilágítása, ahol hajdan a Salamon király által épített első zsidó templom állt. Ennek belsejében állt a frigyláda, amely 2700 éve eltűnt, de többek szerint azóta is a Templom-hegy mélyében rejtőzhet egy titkos kamrában.

Október végén a júdeai sivatagban megtalált héber feliratos papiruszdarab bizonyította, hogy Jeruzsálem már 2700 évvel ezelőtt a zsidó királyság fővárosa volt. A felfedezést ugyanazon a napon jelentették be, amikor az UNESCO határozatban mondta ki, hogy a zsidóknak nincs történelmi kapcsolatuk a Jeruzsálem középpontjában álló Templom-heggyel. A dokumentum bírálta az izraeli régészeti feltárásokat is a helyszínen, amelyek úgymond a város "judaizálásának" célját szolgálják, pedig az Al-Aksza mecset és a Szikladóm közelében most sem lehet kutatásokat folytatni. 

Hozzáférhetetlen, robbanásveszélyes helyszín

„Mit gondolnak, mennyi idő kellene, hogy bejárja a világot a hír, ha Izraelben, a Templom-hegy mélyében, az egykori zsidó Szentély föld alatti kazamatáinak egyikében megtalálnák az eredeti Frigyládát?

Twitteren, Facebookon és más közösségi médiumokon keresztül egy órán belül mintegy 100 millió ember értesülne a felfedezésről, 24 órán belül pedig a világ lakosságának 70 százaléka tudomást szerezne a hírről.

A felfedezés a tudományos, vallási és kulturális jelentősége mellett azonban legalább ekkora politikai és katonai dilemmát is felvetne – írja Harry Moskoff rabbi, aki az ókor leghíresebb, ám 2700 év óta elveszett tárgya, az ószövetségi Frigyládával kapcsolatos legfrissebb információkat gyűjtötte össze.

Harry Moskoff a Templom-hegy alatt húzódó alagútban

A helyszín – amelynek a föld feletti szintjén iszlám szenthelyek, a Szikladóm és az al-Aksza mecset állnak – a világ legvitatottabb területe, így azonnal új dimenziót nyitna az arab–izraeli konfliktusban és a Jeruzsálem státuszáért folyó küzdelemben. Ezért ezeket a kérdéseket és a szóba jöhető opciókat érdemes előre végiggondolni, különben a nemzetközi közvélemény és a politikai elit rosszul reagálhat egy ilyen helyzetben” – mondta a The ARK Report (A Frigyláda jelentés) című könyv szerzője a Voice of Israel rádiónak adott interjújában. Moskoff azt állítja, hogy ez a bejelentés bármikor megtörténhet, mert az elmúlt évtizedekben a legkorszerűbb technológiák felhasználásával izraeli szakembereknek sikerült feltárnia a jeruzsálemi Óváros középpontjában álló Templom-hegy alatti földrétegeket. Eszerint összesen mintegy ötven föld alatti alagutat és termet azonosítottak, és ezen belül lokalizálni tudták azt a szakaszt, amelyben a Salamon által épített eredeti zsidó Szentély legfontosabb szent tárgyait elrejtették.

A kutatásba vezető izraeli régészek – köztük a magyar származású Gavriel Barkai professzor – és tekintélyes vallástudósok is bekapcsolódtak. A kutatók szerint helytálló lehet a zsidó hagyomány, miszerint a Frigyládát a Szentek Szentjének eredeti aranypadlózatával együtt engedték a mélybe még azelőtt, hogy az Első Templomot a babiloni hódítók lerombolták volna. A Frigyláda tehát ma is az eredeti templom aranypadlóján állhat, mintegy 30-40 méter mélyen abban a teremben, amelyet még Salamon tervei szerint építettek meg a Szentély alatt.

Tény, hogy az elmúlt évtizedek során nagyszabású feltárások zajlottak a Templom-hegy közvetlen közelében: 1996-ban megnyitottak a Nyugati fal meghosszabbításaként egy több száz méter hosszú föld alatti alagutat, a terület délnyugati sarkán pedig feltárták a rómaiak által lerombolt heródesi templom alapjait. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy akár a legfejlettebb katonai technológia segítségével ne kutathatták volna a hegy mélyét. Nem beláthatatlan területről és mélységről van szó: a Templom-hegy trapéz alakú felszínének leghosszabb, nyugati oldala is csupán 488 méter hosszú, míg a legrövidebb, déli oldal 280 méter. Az egész terület 15 hektár, és a hegy az alapzatától számítva sem magasabb 100 méternél.

Négy opció

Harry Moskoff rabbi könyvében összefoglalta, milyen elméleti opciói vannak Izraelnek a Frigyládával kapcsolatban – már amennyiben a kutatók feltételezése helytálló –, és ezek milyen politikai, katonai és vallási következményekkel járhatnak a Közel-Keleten.

Moskoff rabbi négy hipotetikus forgatókönyvet vett számításba:

1. Izrael bejelenti, hogy birtokukban van a Frigyláda, és a kormány kész bemutatni ezt Jeruzsálemben, egy különleges, erre a célra épített múzeumban a világ közvéleményének. Ez a hír alapjában megerősítené Izrael történelmi legitimitását, nyilvánvalóvá tenné a zsidóság Jeruzsálemhez fűződő jogait, és alátámasztaná a Biblia hitelességét. Jeruzsálem a világ turisztikai és vallási központja lehetne, amely évente zarándokok és érdeklődők tízmillióit vonzaná. Mint Moskoff írja, amennyiben a Frigyláda csupán egy különleges régészeti lelet, ez a terv elvileg akár megvalósítható is lenne. De a rabbik, sőt egyes tudósok szerint is, senki nem tudja, milyen következményekkel járna, ha megpróbálnák felszínre hozni a Frigyládát. A szent tárgy ugyanis elvileg ma is olyan tulajdonságokkal rendelkezhet, mint az Ószövetség idején, amikor a Frigyládából kilépő tűz és energia hadseregeket győzött le, városokat rombolt és természetfeletti üzeneteket közvetített. Moskoff szerint a hivatalos tiltás ellenére eddig kétszer is igyekeztek megközelíteni a Frigyládát őrző föld alatti termet – 1968-ban és 1992-ben –, de egyik alkalommal sem jutottak célba. Amikor megnyitották a terem felé vezető alagutat, megmagyarázhatatlan földmozgás kezdődött, és a földomlások, valamint a lelepleződés veszélye miatt abba kellett hagyni a kutatást. (Teddy Kollek akkori jeruzsálemi főpolgármester ellenezte a kutatást és riasztotta az arabokat, akik kis híján meglincselték a kutatókat.) De ha sikerülne is kihozni a Frigyládát, akkor is kiszámíthatatlan lenne, hogy mit okozna a szent tárgy egy múzeumba zárva. Moskoff arra figyelmeztet, hogy a bibliai példák alapján ez akár tömegkatasztrófával is járhat a látogatókra és a személyzetre nézve.

2. Izrael továbbra is titokban tartja az információt. Eddig ez volt a legbiztonságosabb opció, mert 1967 után így ellenőrzés alatt tudták tartani a területet anélkül, hogy konfliktust provokálnának ki. Most viszont már a növekvő nemzetközi nyomás miatt egyre valószínűbb, hogy Izrael néhány éven belül elveszítheti szuverenitását a Templom-hegy felett, és a terület – benne a Frigyláda – az ellenségeik kezébe juthat, ami szintén kiszámíthatatlan következményekkel járna.

3. Izrael bejelenti, hogy megtalálták a Frigyládát, de úgy dönt, hogy a területtel kapcsolatos viták miatt nem hozzák azt a felszínre. Egy ilyen bejelentés lángba borítaná a muzulmán világot, akik minden eddigi gyanújukat igazolva látnák, miszerint a zsidók ki akarják sajátítani a Templom-hegyet. A nemzetközi közvélemény nyomása miatt Izrael kénytelen lenne kompromisszumot kötni, és át kellene adnia a területet az ENSZ, az UNESCO vagy más, hasonló nemzetközi védnökség alá. Ebben az esetben semmit nem nyernének, sőt elveszítenék Jeruzsálem Óvárosát is.

4. Izrael nem jelenti be hivatalosan a Frigyláda megtalálását (de nem is cáfolja, hasonlóan az atombombával kapcsolatos álláspontjához), viszont fokozza a politikai és vallási kampányt azért, hogy zsidók imádkozhassanak a Templom-hegyen. Így a közvéleményt hozzá tudják szoktatni ahhoz, hogy az imádkozáshoz a területen előbb-utóbb zsinagógára is szükség lesz. Ezt az egykori Szentek Szentje helyére (vagyis a Frigyláda feltételezett rejtekhelye fölé) építenék, ami ma szabadon álló, beépítetlen terület a Templom-hegy délkeleti részén (a pontos helyszínt Moskoff nem hozta nyilvánosságra, de cáfolja, hogy akár a Szikladóm, akár az al-Aksza mecset alatt lenne). Ha sikerül közben rituálisan megtisztított papokat felszentelni – amire szintén zajlanak előkészületek a jeruzsálemi Templom Intézetben –, ők a megnyitás előtt a mélyből közvetlenül a zsinagógába hozhatnák a Frigyládát, és így történhetne meg a nagy bejelentés. A világ ebben az esetben kénytelen lenne elfogadni az új helyzetet, és hozzájárulni ahhoz, hogy felépüljön az új szentély, a Harmadik Templom is.

Moskoff rabbi szerint bármilyen kockázatos és utópisztikus, mégis ez utóbbi opciót kellene Izraelnek követnie, mert – a Messiás közvetlen, azonnali beavatkozását nem számítva – egyedül ez mentheti meg a cionizmust és Izraelt, amelyek minden más esetben rövidebb-hosszabb távon vereségre vannak ítélve. A könyv iránti érdeklődés – december végére minden izraeli könyvesboltból elfogytak a készletek – mindenesetre azt jelzi, hogy a Templom-hegy titka sokakat foglalkoztat, bár egy optimális megoldáshoz alighanem Spielberg fantáziája is kevés lenne.