Migránsteológia: Mit tanított Aquinói Szent Tamás a bevándorlásról?
Az Angyali Doktor szerint a nemzeteknek joguk van védekezni
A 13. századi olasz teológus, egyháztanító Aquinói Szent Tamás intelmeit az ószövetségi törvényből vezette le, és adott tanácsokat arról, hogyan kell viszonyulni a bevándorlókhoz. Bármily furcsa: mintha Donald Trump nagy vihart kavart elnöki rendeletének indoklását olvasnánk. A meglepő idézetekre a Breitportál bukkant rá.
Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata (Summa Theologiae) című nagy hatású művének egyik szakaszában a bevándorlókkal kapcsolatos bibliai viszonyt határozta meg, különböző eretnekmozgalmak állításaival vitatkozva. (A teológia foglalata, második rész, CV. kérdés – Az ítélkezési parancsok értelméről, 3. szakasz – A kívülállókra vonatkozó ítélkezési parancsokról)
Szent Tamás a “Vajon megfelelően lettek-e adva ítélkezési parancsok a kívülállókkal kapcsolatban?” című szakaszában összesen 6 féle vádat vet fel.
Ezek közül a legérdekesebb:
“Ha Péter apostol intelmei alapján az Isten nem személyválogató, és mindenki kedves előtte, aki féli, akkor hogyan parancsolhatja az Ószövetség, hogy ‘az ammoniták és moábiták a tizedik nemzedék után se lépjenek be az Úr gyülekezetébe mindörökre?’”
Háromféle bevándorló
Aquinói Szent Tamás a különböző vádpontokra adott terjedelmes válaszában részletesen tárgyalja a bevándorlókkal, menekültekkel, migránsokkal kapcsolatos helyes álláspontot.
A kívülállókkal az emberi érintkezés kétféle lehet: békés és ellenséges. Mindkét mód rendelkezésére a törvény megfelelő parancsokat tartalmazott.
Tamás háromféle alkalmat különböztetett meg, amikor a zsidók kívülállókkal békésen érintkeztek:
“amikor a külföldiek a földjükön áthaladtak, mint vándorok”
“amikor a földjükre azzal a céllal érkeztek, hogy ott lakjanak, mint vándorok”
“amikor bizonyos kívülállók teljesen csatlakozni kívántak az ő közösségükhöz, rítusukhoz”
Mai fogalommal ezek a kategóriák sorrendben nagyjából a turistáknak, a zöldkártyával rendelkező munkavállalóknak és az állampolgárságot kapott bevándorlóknak felelnek meg.
Érdekes megemlíteni, hogy ez utóbbi esetén a zsidóság egy különleges rend alapján döntötte el, kit fogadnak el polgárként és kit nem.
Származás szerint válogatták meg, kit fogadnak be
Aquinói Szent Tamás szerint azért nem fogadtak el azonnal bizonyos kívülállókat, mert:
“Ha a kívülállókat azonnal elfogadnák a nép ügyeinek az intézésére, ebből sok viszály származna, mivel a kívülállóknak nem szilárdult meg a szeretete a közjó iránt, ezért bizonyos dolgokat megkísérelhetnének a nép ellen.”
A könyvében a keresztény filozófus azt írja, a zsidóság éppen ezért a törvény szerint különbséget tett a népek között a befogadás tekintetében.
“Ezért a törvény úgy rendelkezett, hogy olyan népek, amelyeknek van bizonyos rokoni kapcsolatuk a zsidókkal, mint az egyiptomiak, akiknél a zsidók születtek és nevelkedtek, valamint az edomiták, Jákób testvérének, Ézsaunak a leszármazottai, a harmadik nemzedékben legyenek befogadva a nép közösségébe. Más népek pedig, amelyek ellenségesen viselkedtek, mint az ammoniták és moábiták, sohase legyenek befogadva a nép közé.”
Sőt akadt olyan népcsoport is, akit pedig örök ellenségnek kellett tekinteni: ők voltak az amálekiták, akikkel semmilyen vérrokonság nem állt fent.
Az egyén bűnéért egy ország is büntethető
Aquinói Szent Tamás azt előre leszögezi, hogy a törvény semmilyen néphez tartozó embereket nem zár ki Isten tiszteletéből és a lélek üdvösségéhez tartozó dolgokból.
De az időleges, evilági dolgokban, amik a népközösséget érintik, nem azonnal fogadtak be bárkit.
A teológus egy érdekes kiegészítéssel magyarázta, hogy a törvény miért zárta ki a moábitákat, ammonitákat és az amálekitákat.
“Ahogy ugyanis megbüntetnek egy embert azért a bűnért, amit elkövetett, hogy ezt látva mások féljenek és álljanak el a bűnözéstől, ugyanúgy valamilyen bűn miatt egy nép vagy ország is büntethető, hogy mások hasonló bűntől tartózkodjanak.”
Tamás mindemellett emlékeztetett, hogy bizonyos erények gyakorlása miatt kivételesen még ezekből a népekből is felvételt nyerhetett valaki a közösségbe. Ilyen volt pl. a moábita Ruth.
Talán nem ártana a zsidó–keresztény kultúrán nyugvó Európának és Amerikának visszatérni a gyökereihez. Meg kellene hallgatni az ősi tanácsosokat olyan kérdésekben is, mint a bevándorlás.
(Forrás: Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata, második rész)
