Hack Péter, Kuncze Gábor, Pető Iván és Magyar Bálint 1994-ben

Még a nyolcvanas években dolgozták ki a hálózatok azt az operatív műveletet, amellyel a földalatti keresztény mozgalmak és az ellenzéki csoportok közötti kapcsolatokat igyekeztek megakadályozni. A titkosszolgálat a rendszerváltás után a legnagyobb veszélyt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Hit Gyülekezete politikai kapcsolatában látta, ezért nagyszabású akciót indított ennek szétverésére – állítja az Új Exodus folyóirat pünkösdre megjelenő új számában. A teljes cikk itt olvasható.

Az Új Exodus nem nevezi meg az információi forrását, de mint írják, a cikk megírásához

az alapinformációkat egy olyan személy szolgáltatta, aki több évtizedes nemzetbiztonsági tapasztalatokkal rendelkezik, és belelát a titkosszolgálatok tevékenységébe Magyarországon.

Az írás összefoglalja a hetvenes-nyolcvanas évek egyházpolitikáját, amelyben az állambiztonság figyelmét a történelmi egyházak kontrollálása mellett egyre inkább felkeltették azok a különféle, független egyházi csoportok, amelyek önmaguk szerveződtek egy-egy karizmatikus szellemi vezető köré, mint például

a Bulányi György piarista tanár által indított Bokor katolikus bázisközösség, vagy a szintén katolikusként indult, de egyházával véglegesen szakító Németh Sándor-féle ún. budaörsi csoport,

amelyből a Hit Gyülekezete létrejött. A független csoportokban a politikai vezetés nemcsak ideológiai veszélyt látott, hanem azt feltételezte, hogy ezek külföldi – elsősorban amerikai – érdekeket is szolgálnak.

Az ügynökpiramis három szintje

A nyolcvanas évek második felében az ellenzéki csoportok szimpatizáltak a független keresztény közösségekkel, mert úgy látták, hogy “fel lehetett őket tűzni” a politikai zászlójukra. Szamizdat folyóiratok – például a Beszélő – beszámoltak a hívőket ért zaklatásokról. Másrészt e közösségek hatékonyan tudták mozgósítani tagjaikat és szimpatizánsaikat különféle rendezvényekhez.

A titkosszolgálatoknak már ekkor kiemelt céljuk volt e csoportok és a demokratikus ellenzék politikai kapcsolatainak manipulálása és megzavarása

– írja a cikk, amely ezt követően a Hit Gyülekezete példáján mutatja be, hogyan “dolgoztak rá” a szolgálatok a legnagyobb létszámú szabadegyházra.

A megfigyelések és lehallgatások mellett a munka érdemi részét ügynökökre bízták. Voltak, akiknek csak jelenteniük kellett egy előadásról vagy prédikációról. Ennél komolyabb feladatot kaptak azok az ügynökök, akik csatlakoztak a gyülekezethez, aktívan részt vettek a rendezvényeken, de a közösségre nem bírtak befolyással. Nekik a hívő életük mellett létezett egy másik életük is, amikor jelentettek mindarról, amit láttak és hallottak.

A titkosszolgálati ügynökpiramis legmagasabb szintjén az úgynevezett befolyásoló ügynökök állnak. Feladatuk, hogy a szervezet felső vezetése mellett helyzetbe kerüljenek, hangadók legyenek.

Általában az ilyen típusú titkosszolgálati emberek köré fedősztorit vagy más néven, ahogy a szakma mondja, legendát építenek, 

amit folyamatosan fejleszteni, táplálni lehet. Egy ilyen kitalált legenda célja, hogy a közösség bizalmát elnyerje az illető, és befogadják őt. Amikor a beépített ügynök eléri a megfelelő szintet, akkor elérkezik az aktiválás pillanata, vagyis a közösséget és vezetőségét befolyásolnia kell a kapott céloknak megfelelően.

Célzott felkészítés

Az Új Exodus forrása szerint a Hit Gyülekezete életében mind a három ügynöki szint képviseltette magát a 80-as évek elejétől kezdve, de miután az alacsonyabb beosztású munkatársak nem sok eredményt hoztak, ezért 

a rendszerváltás előtt operatív akció keretében kiképeztek egy személyt, aki megkapta a feladatot a teljes beépülésre.

Alapos felkészítése során megkapta Németh Sándor személyes profilját, így elég jól felmérhette őt és a gyülekezet vezetőségét is. (A lap úgy tudja, hogy az illető személyes meggyőződésből vállalta a feladatot, ez azonban motivációs előnyei mellett szakmai szempontból jelentős bizonytalanságot is magában hordozott. Veszélyes ugyanis, hogy egy ilyen típusú ember egy idő után könnyen meghasonlik önmagával, ezért “le kell venni” őt az ügyről, amint a Hit Gyülekezetébe beépített befolyásoló ügynök esetében a kilencvenes évek végén meg is történt.)

Tüntetés a Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítése ellen, 1988. szeptember 12-én. (Forrás: Fortepan)

A rendszerváltás környékén az állambiztonsági oldalról megváltozott a megrendelői igény. Ekkor ugyanis felbukkant a gyülekezet mellett az SZDSZ, amelynek a megalakulásában és az első időszakban a vezetésében is jelentős szerepet játszottak Németh Sándorék.

A szabaddemokraták rövid idő alatt az ország második politikai pártjává váltak,

és ekkor terjedt el, hogy a gyülekezetnek a politikai libikókában olyan ereje van, hogy akár egy országgyűlési választást is el tud dönteni. 

Az 1989. novemberi négyigenes népszavazáson alig 6000 szavazat döntött az elnökválasztás ügyében

A titkosszolgálatok ezért minél többet meg akartak tudni a közösségről. Meg akarták ismerni a gyülekezet gazdasági hátterét, méretét, és ezen információk birtokában befolyásolni akarták a működését, illetve leleplezni, amit lehet. A titkosszolgálat munkájában a módszerek és az elvek a nyolcvanas évekhez képest nem változtak, csak nem állt már mögötte a kommunista ideológia, helyébe a hatalmi ideológia lépett.

Küldetés (részben) teljesítve

A hírszerzés arra törekedett, hogy valamilyen úton-módon szétzilálják a közösséget. “Ez volt az elsődleges cél. Beindult a bomlasztási gépezet, ami azt jelenti, hogy a beépített emberek suttogó propagandát folytattak a gyülekezet belső köreiben, a vezetőségen belül. Mindez a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor meghatározó szerephez jutottak azok az emberek, akik ügynökként épültek be. Volt már múltjuk a gyülekezetben, és bíztak bennük. A titkosszolgálat másik nagyon fontos célja az volt, hogy a Hit Gyülekezetét le tudják választani az SZDSZ-ről” – írja az Új Exodus, amelynek forrása szerint 3-4 embert sikerült magas szinten beépíteni a közösségbe. Irányítójuk az a személy volt, aki egy lejárató könyvet is írt a Hit Gyülekezetéről.

A titkosszolgálati tervek között az szerepelt, hogy a leleplezések nyomán a gyülekezet az SZDSZ-szel együtt bukjon meg.

Ebből annyi valósult meg, hogy a gyülekezet viszonya valóban megromlott az SZDSZ-szel, utóbbi meg is szűnt, 

viszont a közösség a többi politikai párttal a maga módján egy független, jó kapcsolatot tudott kialakítani” – állítja a folyóirat, amely szerint az ezredforduló után – nem utolsó sorban a Hit Gyülekezete által saját maga számára megteremtett televíziós nyilvánosságnak köszönhetően – a helyzet konszolidálódott. Bár azóta is felbukkannak időszakonként lejárató kampányok, és a közösség politikai nyomásgyakorló képességével kapcsolatos félelmek sem szűntek meg az SZDSZ kimúlásával, “titkosszolgálati körökben ma a Hit Gyülekezetét a helyén kezelik”.