Készen áll a közzétételre az a szöveg, ami az evangéliumok legrégebbi ismert másolata lehet; egy részlet Márk Evangéliumából, amelyet az első században írtak, is.sz. 90 előtt. Mindezidáig az evangéliumok legrégebbi fennmaradt másolatát a második századra datálják.

Ezt az első századi evangélium-részletet egy darab papiruszra írták, amiből később egy múmiának készítettek maszkot. Bár az egyiptomi fáraók arany maszkokat viseltek, hétköznapi emberek gondoskodtak a rögzítésükről papirusz (vagy len), festék és ragasztó segítségével. Mivel a papirusz nagyon drága volt, az emberek gyakran újrahasznosították a már írást tartalmazó darabokat is. Az elmúlt pár évben a tudósok kifejlesztettek egy eljárást, amellyel fel lehet oldani a maszkon lévő ragasztót, és el lehet távolítani a múmiák maszkját a papíron levő tinta megsebzése nélkül, így utána a szöveg olvasható marad rajta.

Az első századi evangélium egyike a több száz újonnan felfedezett szövegnek, amely feltárásán, elemzésén körülbelül három tucat tudós dolgozik az új módszerrel – nyilatkozott Craig Evans, az újszövetségi tanulmányok egy professzora az új-skóciai Acadia Divinity Egyetemről.

„Ősi dokumentumokat fedezünk föl az első, második, és harmadik századból.„

„Nem csak keresztény iratokat, nem csak bibliai dokumentumokat, hanem klasszikus görög szövegeket, üzleti papírokat, különféle világi papírokat, személyes leveleket” – számolt be Evans a Live Science online tudományos hírmagazinnak. A dokumentumok között találhatóak filozofikus szövegek és történetek másolatai, köztük a nagy görög költőtől, Homérosztól. Az üzleti és a személyes levelek néha tartalmaznak dátumokat is. Miután a ragasztót feloldották, az első századi evangélium korának meghatározása részben a maszkban talált egyéb dokumentumok elemzésével történt.

Az egyik felmerült nehézség a folyamatban, hogy a maszk a ragasztó feloldása során elpusztul, így még vitatkoznak róla, hogy ezzel az eljárással derítsék-e ki az érintett szövegek tartalmát. Evans azonban kiemelte, hogy az e céllal elpusztított maszkok nem olyan magas minőségűek, mint amelyeket kiállítanának múzeumokban.

„Múzeumi állapotú darabok elpusztításáról szó sincsen” –nyilatkozott Evans a Live Science-nek. Az eljárás által viszont sok új szöveg kerül napvilágra. Nem egyedi, hogy egy maszkról néhány tucat, vagy még több írást állítanak helyre. Sok száz, ha nem ezer papirusszal fejezik be előrejelzése szerint a munkálatokat.

A munkálatokon dolgozó tudósoknak alá kell írniuk egy titoktartási nyilatkozatot, amelyre több ok van. Az egyik, hogy némely maszk-tulajdonos egyszerűen el szeretné kerülni a nyilvánosságot. A projekten dolgozó tudósoknak tiszteletben kell tartania a múzeumok, egyetemek, magánszemélyek és a többi tulajdonos kérését, akik a maszkokból származó papiruszok jogos tulajdonosai is egyben.

Evans, saját elmondása szerint kizárólag azért beszélhet az első századi evangéliumról a publikálása előtt, mert egy csapattag (Daniel Wallace) 2012-ben már kiszivárogtatott információkat róla, az online elérhető kiszivárogtatásokhoz képest pedig újdonságot ő sem mondhat.

Nem sokkal a 2012-es kiszivárogtatás után, arról kezdtek találgatásokba, hogyan határolták be a tudósok a szóban forgó evangélium korát. Evans szerint a kutatók szén-14 kormeghatározással, a kézírás tanulmányozásával, és egyéb, vele együtt talált dokumentumokat vizsgálva következtettek arra, hogy a részlet 90 előtt íródott. Ezzel együtt nem nagyon mondhatnak többet a koráról addig, amíg ki nem adják a papiruszt.

A ragasztó-feloldó eljárás, ami a papirusz elnyerése mellett a maszk elpusztításához is vezet, szintén vitához vezetett. Paul Barford régész, aki gyűjtői és örökség ügyekkel foglalkozik, kritikus hangvételű posztot írt az eljárás módját vitatva. Roberta Mazza, a Machester Egyetem klasszikus és ősi történelem oktatója az információhiányt emelve ki a kétkedését fejezi ki a szöveggel kapcsolatban, ahogyan Brice Jones is, a Concordia Egyetem egy vallástudományi doktorandusz jelöltje. Amikor a szövegek kiadásra kerülnek, a vita valószínűleg átköltözik a blogtérből a főáramú médiába és tudományos folyóiratokba.

Habár az első századi evangélium-részlet meglehetősen rövid, Evans szerint a szöveg segítséget nyújt a kérdés megválaszolásában, hogy változott-e Márk Evangéliuma az idők során. Az ő kutatása arra irányul, hogy meddig tartogatták az emberek a kérdéses papiruszokat, mielőtt túladtak rajta, vagy más célokra használták őket. Ez értékes információt szolgáltathat a bibliai szövegek másolásának módjáról.

„Az eredeti írások, és a legelső másolataik a legtöbb esetben száz, vagy néha akár kétszáz évig is forgalomban voltak”

– állítja Evans. Ez azt jelenti, hogy egy harmadik századi írnok rendelkezhetett akár első századi eredeti szövegekkel, vagy azok másolataival, vagy második századi másolatokkal is.

Evans elmondása alapján a kutató csoport még idén közszemlére teszi a maszkokból nyert szövegek első hullámát, aminek része lesz az említett evangélium-részlet is. Eredetileg 2013-ban vagy 2014-ben szerették volna nyilvánosságra hozni, és Evans nem egészen bizonyos benne, ez miért nem történt meg, de a csoport további kutatásokra használta ezt az időt az evangéliumot és más kapcsolódó szövegeket illetően, így további információkkal lehetünk gazdagabbak, amikor publikálják.

(Journal de la Science)