Neill Blomkamp leginkább a soron következő Alien film beharangozásával került a reflektorfénybe az év elején. Ám előtte gurított még egy nagyot sc-fi téren a Chappie című filmmel. Az Index itt írt róla egy elég lehúzó kritikát, melynek első eleme, hogy a film tudománytalan. Reméljük, hogy ez így is marad, és a leírtak sosem válnak valósággá, cikkünk során mégis megkíséreljük bemutatni a hasonló törekvéseket, és az őket körülvevő etikai aggályokat.

A film azzal indult, hogy robotrendőrök veszik át Dél-Afrikában a rendfenntartók feladatait. Az új típusú zsaruk felismerik célpontjaikat, döntenek a szükséges erőszak mértékéről, és kvázi sebezhetetlenek. Emiatt Chappie még a tervezőjénél is felsőbbrendűnek bizonyul (ne feledkezzünk meg kiváló intellektuális és művészi készségeiről).

És hogy mennyire irreális a robotrendőrség gondolata?

2014 végén látott napvilágot az a kísérlet, melynek során egy amerikai bombázóról indított rakéta emberi beavatkozás nélkül választotta ki és semmisítette meg a célpontját. A brit Brimstone rakéta képes megkülönböztetni egy tankot a civil járművektől, és ráadásul kommunikálni is tud a többi rakétával a maximális pusztítás érdekében.

A Google tulajdonában levő Boston Dynamics nevű cég pedig hozott már létre humanoid robotot is. A projektet az amerikai Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) finanszírozta. (A DARPA másik robotprojektjéről itt írtunk) A gépet kifejezetten a nehéz terepen történő helytállás céljából hozták létre, hivatalosan kutatási és mentési feladatokat kell majd ellátnia. A robot elég ügyes, jó egyensúlyérzékkel rendelkezik, a mozgása már közel emberi.

Dél-Korea pedig kísérletet tett arra, hogy agresszív északi szomszédjával szemben a veszélyforrást, vagyis a behatolókat önállóan azonosító, felfegyverzett gépi őrszemeket is bevessen. A fegyverrendszer több mint 3 km távolságból is képes megsemmisíteni a célpontot - viszont a tűzparancsot egyelőre ember adja.

Chappie esetében a pluszt az érzelmi vonal megjelenése jelenti.

Ahogy a Spielberg rendezésében készült, 2001-es Mesterséges értelem című filmbeli kisfiú egy érző robotgyermek, a Chappie nevű mesterséges intelligencia is gyermeki szinten kezdi pályafutását. Esetében ez a plusz a robotzsarukhoz képest, innentől már tényleg a tudományos fantasztikum világába tartozik a történet (legalábbis egyelőre).

De vajon az érző robotok tényleg képesek érzelmeket kiváltani az emberből? A film szerint igen. Szerethetőek, együtt lehet érezni velük, elvesztésük pedig hiányérzetet okozhat. Amíg Chappie csak a 22-es számú gép volt, ami parancsot teljesít, senki sem hullatott érte könnyeket, amikor telibe kapta egy páncélököl. Amikor a tervezője érzelmeket adott neki és személyes interakcióba került a körülötte levő emberekkel, akkor kölcsönös érzelmi kötődés alakult ki Chappie és “Mami”, illetve a tervező, Deon között. Ez a kapcsolat odáig eszkalálódik, hogy hajlandók egymásért feláldozni a saját életüket.

Ám a vásznon túl, az emberek a valóságban is képesek sajnálni egy robotot. A korábban már említett Boston Dynamics találmánya Spot, a kutyára hasonlító robot, ami lépcsőzni is képes, sőt még attól sem “esik hasra”, ha teljes erővel oldalba rúgják. A The Verge honlapján megjelent publicisztika amiatt aggódik, hogy súlyos következményei lehetnek, ha majd egy következő generációs robot visszanézi az interneten, ahogy a nagymamáját rugdosták az emberek.

És itt futunk bele a következő problémába. Chappie a fejlett intelligenciája révén az emberekhez hasonlóan érző lény, nem lehet vele bármit megtenni. Ha levágják a karját, kegyelemért könyörög, sír, fél. Ez jól jelzi az ember-gép viszonyban jelentkező eltolódást, hiszen korábban nem számított kínzásnak, ha például az ember kicserélte a videokártyát a PC-jében. Egyenrangú félként természetesen arra is sor kerülhet, hogy konfliktushelyzetben igaza lesz az emberrel szemben, és adott esetben érvényt is szerezhet igazának. Értsd: agyonverheti az ellenséges fejlesztőt, vagy a hazug apját (!!!).

A mesterséges intelligenciával végzett gondolatkísérletnek az egyik fontos eleme tehát, hogyha valóban sikerül létrehoznunk egy emberszerű tudatot, és így egy egyenrangú lényt, mi történik akkor, ha érdekellentétek, feszültségek jönnek létre a felek között, és vajon mik az együttélés szabályai. A Chappie ezt a bizarr világot ábrázolja meglehetősen életszerűen.

- SPOILER ALERT! -

A film legfelkavaróbb része még így is a végére maradt. Deont lövés éri és haldoklik, Chappie pedig, akinek már erősen merül az aksija, megmaradt energiájával még megmenti a gazdáját a neurotranszmitter-sisak segítségével. Deon tudata látványosan elhagyja az épp elvérzőben lévő, amúgy is kissé elavult testét, és áttelepül egy rendőrrobotba. Ezzel teljessé is válik a mesterséges intelligencia elfogadtatása, hiszen a mozivászonról immár két Chappie néz ránk, és láthatólag semmi különösebb problémát nem vet fel, hogy az egyik ember volt másfél perccel korábban. A film tehát testközelbe hozza a technikai öröklétet, melyről a tudósok egy csoportja is álmodik.

A 2045 Kezdeményezés - amiről egy korábbi posztunkban írtunk - ugyanis a jelzett dátumra tervezi elérni, hogy az emberi tudat áttölthető legyen nem biológiai anyagú testbe, ún. avatárba, kiterjesztve az élettartamot. Ray Kurtzweil gondolkodó (életéről itt írtunk), az MIT professzora jósolta, hogy 2045-re a robotok intelligensebbek lesznek nálunk és már nem tudjuk kontrollálni őket. A kezdeményezést neves egyetemek professzorai és milliárdosok is támogatják. A szervezet közel 38.000 tagot számlál. Fő céljaik között a mesterséges test és az új típusú, a világűrt is meghódítani képes emberiség (tehát egy új faj) létrehozását említik, valamint egy jövőorientált, a technikai fejlődést, mesterséges értelmet, “többtestűséget”, halhatatlanságot és kiborgizációt (ember-robot keverék) támogató kultúra létrehozását.

A Chappie tehát nem teljesen tudománytalan. Mi több, sokak álma szerint 30 év múlva ez lesz a valóság.

(írta: kd&kd)