Sokkoló tények Pókemberről
A Marvel szuperhős sötét oldala
Ki ne ismerné Pókembert, a Marvel univerzum legnépszerűbb szuperhősét, aki a tinédzser Peter Parkerként egy radioaktív pókcsípés eredményeképpen különleges képességekre tesz szert? De a hatalmas Pókember képregény-archívumokban megdöbbentő és sötét dolgokat is olvashatunk erről a szuperhősről…
1. Alku a Sátánnal
Az egyik képregény-adaptációban Peter Parker már rég feleségül vette Mary Jane-t, és Tony Stark (Vasember) kérésére az egész világ előtt felfedte valódi személyazonosságát. Erre Pókember egyik ellensége bérgyilkost küld ellene, aki helyette a nagynénjén ejt halálos sebet. Amikor kiderül, hogy a világ egyik szuperhőse sem tud már segíteni a nagynénjén, Pókember végő elkeseredésében Mephistóval (a Sátán megfelelője a Marvel univerzumában) köt alkut – May néni meggyógyításáért és az inkognitójának a visszaadásáért cserébe Mephisto eltörli Peter Parker házasságát Mary Jane-el.
2. Pókember radióaktív spermája
Pókember ezúttal öregemberként tér vissza, hogy egy korrupt városban harcoljon a bűnözés ellen. Egy ponton kénytelen szembenézni a régen halott ex-feleségével, Mary Jane-el. Ekkor árulja el, hogy a nőt valójában ő küldte halálba:
Mint egy pók, a testedbe kerülve a rák ezernyi magját juttattam beléd… Én öltelek meg.
3. Pókember vándorló tudata
Peter Parker félénk tinédzserként kezdte pályafutását, később egy gondokkal küszködő egyetemista lesz, majd házas, középiskolai tanár, majd a 2000-es évek végétől ismét egyedülálló, aki sajtó-fotósként dolgozik. A története a 2010-es években vesz bizarr fordulatot. Parker meghal, de a tudata az egyik ellenségében, Dr. Octopusban tovább él. Az eddig gonosz Dr. Octopus pedig Peter Parker testébe bújva él tovább és megjavulva felveszi Pókember szerepét – egy időre, mert 2014-ben Octopus végleg meghal, Parker tudata pedig ismét visszatérhet a testébe.
4. A ördög jele
Amikor Pókember pókhálót készül kilőni, a kezével egy szarv jelet mutat fel (a mutatóujjával és a kisujjával). A korai buddhista ábrázolásokban ez a jelzés a démonok, a betegségek és rossz gondolatok elűzésével volt kapcsolatos. A mediterrán kultúrákban szintén a rossz elűzésére használták. A el Diablo (az ördög) néven is ismert kézmozdulatot az illuminátusok titkos társasága is használta. Több modern, sátánista és heavy metál zenekar énekesei is előszeretettel alkalmazzák a kézmozdulatot. A Coven sátánista zenekar egyik poszterén, egy fekete misén mutatják fel a résztvevők. A KISS énekese, Gene Simmons is rendszeresen használja, a Black Sabbath sátánista zenekar tagjai pedig úgyszintén. Az idők során a kézmozdulat a rock’n’roll jelévé is vált – John Lennon és Britney Spears is alkalmazták.
5. Pókember meghalt
Az 1990-es években a Marvel a csőd szélére került. Ekkor rebootolták számos szuperhősüket, így Pókembert is. Az Ultimate Spider-Man sorozat fergeteges sikert aratott, annak ellenére, hogy a 200 részes képregény-sorozat végén Peter Parker meghal. Miután a szuperhős még egyszer utoljára legyőzi legfőbb ellenségét, a Zöld Manót, Pókember belehal sérüléseibe. A temetésen, amelyre Vasember viszi el Parker nagynénjét, több ezer new-york-i búcsúzik a népszerű szuperhőstől. És vége? Nem – végül ugyanaz a rádióaktív anyag, amely különleges képességekkel ruházta fel, fel is támasztja Pókembert.
6. Pókember zsidó?
A Marvel többnyire nagyon igyekezett arra, hogy a legnépszerűbb szuperhősük vallásilag semleges maradjon. De a képregény több zsidó szerzője (Peter David, Brian Michael Bendis, Stan Lee) mégis becsempészett számos jiddis kifejezést a szövegbe. Ennek eklatáns példája, amikor a szuperhős az “ój” kifejezéssel fejezi ki elégedetlenségét. Avi Arad, a Pókember és a Bosszúállók filmek producere szerint Stan Lee a saját zsidó gyökereiből merített, és Parkeréket egy, a városi közegbe asszimilálódni kívánó zsidó családként mutatja be. A zsidó származású színész, Andrew Garfield két ízben alakította Pókembert a Csodálatos Pókember 1-2-ben. Garfield szerint a neurotikus fiúgyermek karaktere, aki úgy érzi, sohasem tud elég jót tenni az emberekkel, jellegzetesen a zsidó tradícióból származik.