Nemrég írtunk arról, hogy az ISIS terrorosztagait húsevő paraziták tizedelik. A háborús körülmények között elszaporodott homokilégyek által terjesztett kór miatt sok ezer iszlamista harcos teste kezdett elevenen rothadni, amit vannak, akik a könyörtelen gyilkosokat sújtó csapásként tekintenek. Ez nem lenne példa nélküli: a Biblia több hasonló ókori katasztrófáról is beszámol, amelyek emberek sokaságát érintették, látszólag természetes okok nélkül.

1-2. Az egyiptomi dögvész és fekély

Az első dögvész a tíz csapás egyikeként Egyiptomot érte i.e. 1446 körül, amikor a rabszolgaságban tartott zsidóság - Mózes közvetítésével - kérlelte a fáraót, hogy engedje el őket, hogy áldozhassanak az Istennek. Az egyiptomi uralkodó kérlelhetetlen volt, többszöri könyörgésre sem volt hajlandó elengedni Izrael fiait, így ez alkalommal szörnyűséges döghalál sújtott le kivétel nélkül minden mezei baromra, lovakra, szamarakra, tevékre, ökrökre és juhokra egész Egyiptom földjén. (A csapásokat legutóbb Ridley Scott - más szempontból felejthető - Exodusában ábrázolta minden eddiginél látványosabban.) A döghalált egyébként négy másik természeti csapás előzte meg, amely szintén válogatás nélkül érték az egyiptomiakat (az országban minden víz vérré változott, békák lepték el az egész földet, tetvek és ártalmas bogarak kerültek elő a mélységből és pusztították el a termést). Az állatokra mért döghalál nem érintette a zsidóság jószágait, teljes mértékben elkerülte ez a csapás és a többi kilenc is Gósen földjét, ahol Egyiptomon belül a rabigában tartott nép élt. (2Mózes 9:15., Zsoltárok 78:50)

Az egyiptomi fáraót és népét érő tíz csapás között szerepel az embereken és állatokon egyaránt jelentkező hólyagos fekély is. Ez a szörnyű betegség a döghalál után következett, hatodik csapásként, továbbra is ugyanazért az okért, amiért a fáraó nem engedte el Izrael fiait áldozni az Istennek. A Biblia úgy számol be, hogy Mózes és Áron kemencehamut vettek a kezükbe, a fáraó előtt megálltak és Mózes az ég felé szórta azt; aminek következtében az embereken és barmokon hólyagosan fakadó fekély keletkezett. (2Mózes 9:10)

3. A frigyláda átka a filiszteusokon

A következő eset, amikor fekélyes megbetegedéssel találkozunk a Bibliában, i.e 1100-as évek környékén a filiszteus hódítások során történt. A fekélyek ezennel ismét Izrael ellenségeire mért csapás jeleként mutatkozott meg, amikor is a filiszteusok egy csata során elrabolták Izraeltől a frigyládát. A szövetség ládáját – amit az Egyiptomból történt kivonulás után készítettek, és többek között a tízparancsolat két kőtábláját őrizták benne - a filiszteusok Ébed-Ézerből Asdódba vitték, és betették Dágon istenség templomába. Ide vitték be a filiszteusok az Isten ládáját is.

A frigyláda Spielberg filmjében egy másik ellenség kezébe kerül, akiket szintén csapással sújt a misztikus tárgy

A következmények azonban arról tanúskodnak, hogy az ötlet nem volt egészen átgondolt, hiszen a nagy tiszteletben álló Dágon istenség másnap reggel arccal a föld felé borulva feküdt a szövetség ládája előtt. Hiába tették helyére a szobrot, az újból ugyanúgy leesett, ezúttal azonban fejét szegte és kezei is letörtek. Ennek következtében, ahogyan a Biblia beszámolójában áll „az Úrnak keze az asdódbeliekre nehezedett és pusztította őket; megverte őket fekélyekkel”.

A csapás itt egyértelműen annak következtében történt, hogy Izrael ellenségei kezébe került Isten frigyládája, akik ráadásul azt egy bálványszobor mellé helyezték el. Amikor a ládát továbbvitték más filiszteusok lakta városokba, ott szintén tömeges csapások történtek, és fekélyekkel betegedtek meg az ott lakók. A láda összesen hét hónapig volt a filiszteusok földjén. A csapások sora akkor szűnt meg, mikor visszavitték a szövetség ládáját Izrael fiaihoz, Kirját-Jeárimba. (1Sámuel 4-6)

4. Az izraeli döghalál Dávid király idején

A következő döghalál, amit a Biblia feljegyez, Dávid király uralkodásának idejében történt. Dávid i.e 1010-970 között uralkodott Izrael és Júda fölött, királyságának késői éveiben járt már, amikor úgy döntött, népszámlálást tart egész országa felett Dán városától egészen Beersebáig. A népszámlálás kilenc hónapot és húsz napot vett igénybe, és összesen 1.300.000 főt számláltak meg - a szám csak a fegyverfogható férfiakat foglalja magában. Ezt megelőzően népszámlálásról a Mózes negyedik könyve ír, ahol Isten kérte meg Mózest, vegyék számba Izrael fiainak egész népét, akik kijöttek Egyiptomból.

A jeruzsálemi Templom-hegy délnyugati sarka: itt állhatott Dávid király palotája

A Biblia pontosan meghatározza, hogy a népszámlálás mikor történt: az egyiptomi kivonulást követő második év második hónapjának elején. Az Exodus i.e 1446-ban volt, tehát maga a népszámlálás i.e 1444-ben. Ekkor 603.550 húsz éves és annál idősebb hadba fogható férfit számláltak meg.

Ez és a Dávid király által zajlott népszámlálás abban tér el egymástól, hogy előbbi Isten kifejezett kérése volt annak érdekében, hogy felmérjék mennyi hadra fogható izraelita férfi áll rendelkezésre. Dávid esetében azonban a cenzus nem Isten kérése, hanem a király önálló és egyben meggondolatlan döntése volt. Amikor Dávid megszámláltatta a népet, érezte, hogy „esztelenül cselekedett” (2Sámuel 24:10).

Isten elküldte a királyhoz Gád prófétát, aki által három csapás közül választhatott Dávid, amely által Isten a népszámlálás tettére reagál: hét évig tartó éhség, vagy három hónapig tartó bujdosás az ellenség elől, a harmadik pedig, hogy három napig döghalál sújtja egész Izraelt. A király az opciók közül a három napig tartó döghalált választotta, amelyben összesen hetvenezer férfi veszítette életét, mielőtt a a csapást osztó angyal megállt Jeruzsálem felett. (2Sámuel 24, 2Krónika 21)

5. A babiloni fogság idején történt döghalál

Sedékiás Júda királya idejében (i.e 598-586) Jeremiás próféta előre megmondta, milyen mértékű csapás fogja sújtani azokat, akik ott maradnak Jeruzsálemben. A csapások között szörnyű döghalál várt azokra, akik nem mennek el Babilonba. Nabukodonozor király uralkodása alatt összesen 4600 embert vitettek el Babilonba fogolyként. Arról nem ad leírást, hogy mennyien maradtak Jeruzsálemben, és hány főnek kellett döghalál által meghalnia. (Jeremiás 21) 

(írta: filo)