Miközben mostanában a Földközi-tengeren és Délkelet-Ázsiában történő tragédiákról hallani többet, továbbra is nagy kihívást jelent az Egyesült Államokban a Délről érkező menekültáradat. Közép-Amerikában működik több olyan szervezet is, amely próbál az ilyen helyzetben lévő embereknek segíteni. Ezrek hagyják el otthonaikat a szegénység vagy az erőszak elől menekülve. Sokan csak egy pár ruhával és az irataikkal indulnak el.

Embercsempészek mindenkinek megígérik, hogy ezer dollárért átjuttatják az Egyesült Államokba, ám ebből az ígéretből nem sok teljesül.

Éppen ez történt Heidi Benitezzel és két gyermekével is, akik Hondarustból indultak, Guatemalán és Mexikón át tartottak volna a Egyesült Államok felé. Egy segítőjük is volt, de Guatemalánál faképnél hagyta őket, azt mondván, hogy van egy kis elintéznivalója, de azóta nem jelentkezett. Azoknak az embereknek még szerencséjük van, akiket élhető körülmények között hagynak magukra. Így is rengeteg embert közülük kirabolnak. Guatemala központjában működik egy menekülttábor, amit egy katolikus pap, Tejeda vezet. Az itt meghúzódók szállást és ételt kapnak, egy szobában tízen alszanak, és legalább harmincan vannak minden este. Olbina Suareznek is itt segítettek, miután kiutasították az Államokból. Így nem csak azoknak van szükségük menedékre, akik délről tartanak észak felé, hanem fordítva is.

Az intézmény több szempontból is hasznos munkát végez. Segít az embereknek ruhát és élelmet szerezni, a gyerekeknek különféle foglalkozásokat tartanak és egy pszichológus is rendelkezésére áll az ideiglenes lakosoknak. Itt a menhelyen az emberek jogi tanácsokat kaphatnak, segítenek nekik a papírok elintézésében, sőt még gyógyszereket is szereznek nekik, ha kell. Mégis felmerül a kérdés, hogy mi értelme ekkora kockázatot vállalni az elindulással.

Sokan az Államokban élő családtagjaikhoz próbálnak eljutni, mert olyan nagy a szegénység, hogy az öt éven aluli gyermekek közel fele krónikusan alultáplált. Itt nem próbálják meg rábeszélni őket az út folytatására, bár az is szerencse, ha valaki idáig eljut, ám azt sem mondják nekik, hogy adják fel az álmaikat. Juan Luis az egyik dolgozó így nyilatkozik erről: Az elsődleges célunk a humanitárius segítségnyújtás azoknak a testvéreinknek, akiknek szüksége van ránk. Azok számára, akiknek senki más nem ajánl fel biztonságot, ételt, nem hallgatják meg őket, és nem segítenek nekik. 

Közép-Amerika és Mexikó lett az bevándorlók temetője. Ez most már élet – halál kérdés. Garantálni kell az életet. Emberek vagyunk. Nem vagyunk állatok. Nem vagyunk kutyák.

- mondta Tejeda pap a tábor vezetője.

Vannak, akik itt Guatemalában próbálnak új életet kezdeni, letelepedni és dolgozni. A menhely dolgozóinak nincs sok ideje, hogy segítsen az itt tartózkodó embereknek, mert két hétnél tovább nem maradnak. Az útjukat sem tudják nyomon követni és miután újra elindulnak, csak imádkozni tudnak értük.

(szerző: awesomeone)