A Cannes-i díszbemutatót követően hosszú perceken keresztül állva tapsolt a közönség. Ünnepelték, a színészeket, ünnepelték a rendezést, de elsősorban azt ünnepelték, hogy van, aki kevesebbel még többet meg tudott mutatni a máig feldolgozhatatlan, és feldolgozatlan, ám lassan elhomályosuló történelmi tényekből. Nemes Jeles László alkotása, a fogalom klasszikus értelmében nem nevezhető holokausztfilmnek; elmondása szerint a történelmi események reprezentálása helyett az individuum dimenziójába igyekeztek behozni a globális elemeket.

Saul fia trailer

Pár nap alatt gyakorlatilag nemzeti büszkeségünkké vált a 68. Cannes-i Filmfesztivál Nagydíját elnyerő Saul fia című film. Első sorban a kiemelkedően tehetséges rendezésért, és nagyfokú eredetiségért szokott a zsűri Nagydíjat átadni, melynek az elnökei idén a nagy filmes múlttal rendelkező Coen-fivérek voltak. A nagydíj mellett még három cannes-i díjat – a külföldi kritikusok Fipresci-díját, a Francois Chalais-díjat, valamint a technikai nagydíjat, a Vulcan- díjat – vehetett át a stáb. Írt róla a The Guardian, a Times of Israel, a Reuters, a Die Welt, és lényegében az összes neves lap. Évtizedek óta nem kapott ekkor figyelmet magyar nagyjátékfilm, és egyáltalán a magyar filmipar.

A semmiből csöppentünk a filmes világ közepébe.

- mondta Nemes.

48 ország szinte azonnal megvette a film forgalmazásának engedélyét; az Egyesült Államokban a Sony Pictures Classic nyerte el ezt a jogot.

Habár a filmet még nem láttuk, történetéről annyi tudható, hogy a haláltáborok foglyai között „fizikai munkásaként” dolgozó Sonderkommandósok egyike, Saul, egy holtestben saját fiát véli felfedezni. Szinte rögeszméjévé válik, hogy rabbit kerítsen, aki a végtisztességet megadva fiának, elmondja majd a Khaddist és el is temeti.

„A saját generációmhoz akartam szólni”- mondta a díjátadót követő cannesi sajtótájékoztatón Nemes Jeles László rendező. Nem egy újabb történelmi drámát szándékozott vászonra vinni, hanem egyedülálló megtapasztalásban igyekezett részesíteni a nézőt. Ezért is mondhatta a zsűritag Sienna Miller, hogy ez a film egyszerűen belemászik az emberbe. Teszi ezt azzal, hogy a néző képzeletét engedi kibontakozni a direkt képi megjelenítés helyett.

A cél, hogy annyi nemzethez, annyi kultúrához elérjen ez az üzenet amennyihez csak lehetséges. Ebben sokat segít Cannes.

– mondta Nemes.

Hozzátéve hogy Európát máig fogságban tartja a zsidók elpusztítása. Mivel azonban egyre kevesebb túlélővel van kapcsolata a mai generációknak, nincs is módja annak feldolgozására. Réz András filmesztéta is kiemelte az Egyenes Beszédben, hogy: „egyszerű nézőként (…) ha úgy tetszik, mi tesszük halhatatlanná a filmet, hogyha megnézzük, ha hat ránk, ha tovább adjuk, és akkor lehet, hogy generációkon át életben tartunk egy filmet, amire egyetlen filmkritikus se képes (engem is beleértve).”

Röhrig Géza, a film főszereplője a Guardiannak elmondta, hogy Európa semmit nem tanult Auschwitzból és, hogy egyáltalán nem hisz az apolitikus elefántcsonttorony létben. Később Friderikusznak az ATV-ben konkretizálta állítását: „Az apolitikus lét erkölcsi korrupció”. „Nem hagyhatunk csak úgy megtörténni dolgokat” – mondta még a Guardiannak. A cikk kiemeli Röhrig felhevült válaszát, arra az újságírói megjegyzésre, hogy a Sonderkommandó tagjai tulajdonképp félig áldozatok, félig hóhérok voltak.

Nemes és Röhrig

Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a Sonderkommandó tagjai nem hogy azonos mértékben, de még jobban áldozatok voltak. A pokol epicentrumában éltek. A lehető legtöbb tiszteletet érdemlik.

- fejtette ki Röhrig.

Állítása szerint, ahogyan az orvos sem mondja el végstádiumban lévő betegének, hogy a halált gyakran megelőzi egy eufórikus periódus, úgy a Sonderkommandósok sem mondhatták el, hogy a következő fél órában az embereket családjukkal együtt fogják elgázosítani a nácik. „Szóval azt gondolom, hogy ez a hazugság annyira igazolt, amilyen rossz egyben. Így méltóságteljes.”

Nemes Jeles László rendező családjának is számos tagja odaveszett a Holokausztban, így ha lehet még inkább átérezte, és éreztetni tudta a kérdés etikai, morális mélységeit. A főszereplő választásával is az volt a célja, hogy olyan civil testesítse meg Sault, aki a lényében tudja őt megmutatni. A Guardian-nak úgy nyilatkozott Röhrigről, hogy: „az arca és a teste folyamatosan változik. Képtelenség megmondani a korát, mert egyszerre idős és fiatal, közben jóképű és csúnya is, hétköznapi és jelentős, mély és egykedvű, gyors észjárású és lassú. Mikor mozog, idegesít, mégis tudja, hogyan maradjon csendes és mozdulatlan”.

Nemes Jeles László a Saul fia rendezője

Nemes Jeles László egyébként Párizsban nevelkedett, édesapja a Kossuth-díjas filmrendező Nemes András. Egy időben mentora és mestere volt Tarr Béla, akit a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is. A film kezdeti ötletével Nemes Jeles ösztöndíjat nyert Cannes-ba ahol a forgatókönyvet fejleszthette anno tovább. A Magyar Nemzeti Filmalaptól 321 millió forint támogatást kapott a film megvalósítására, melyet amúgy nem digitálisan, hanem 35 mm széles filmtekercsre vettek fel, megőrizve ezzel a mozi lelkét.