Szombaton ért véget a Brain Bar címmel rendezett transzhumanista konferencia Budapesten. A Design Terminal által rendezett háromnapos előadás-és beszélgetéssorozat rendkívül érdekes és előremutató előadások keretein belül kívánt választ keresni alapvető társadalmi kérdésekre. A várostervezési, oktatási, vállalkozói témákon és műhelybeszélgetéseken túl a rendezvény fő fókuszában az emberiség és a technika találkozása állt.

A konferencia bejáratánál az alábbi felirat fogadta a résztvevőket:

A mondás eredetileg egy kétes eredetű átokszöveg. Ebben a formájában valószínűleg a 20. század terméke, esetleg egy kínai közmondásból eredezthető („Jobb kutyának lenni békeidőben, mint embernek háborúban / viharos korban”). Nem tudni, vajon a háromnapos konferencia szervezői ismerték-e a mondat általános negatív konnotációját, mindenesetre jól illusztrálja, hogy mind a szervezők, mind a résztvevők készek merész gondolatok megfogalmazására, még ha ezzel fel is forgatnák a világot. Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar Budapest egyik alapítója szerint a felgyorsult technológiai fejlődés teljesen átformálhatja világunkat a következő évszázadban, és hogy vajon ez az átalakulás pozitív, vagy negatív irányban fog végbemenni, elsősorban rajtunk múlik.

Az Akvárium klubba belépve egy nagy odafigyeléssel berendezett ZEN-kertben találta magát az ember, a bio répaszeletek és a hangszórókból szóló transz-zene leplezetlenül hirdette a konferencia által képviselt kultúrára jellemző ideológiai egyveleget. A helyszín dekorációjaként használt raklapok közé ültetett virágok, eperbokrok, és az oszlopokat támasztó fák természetközeli érzetet biztosítottak. Az egész fesztiválra jellemző volt a formalizáltság kerülése, mely egyaránt megjelent az előadások tematikájában és hangulatában is. A startup-kultúrára jellemző a piti szabályok és hasztalannak tartott adminisztráció kerülése, az előadótermekben pedig a laza berendezés, a babzsákok és kartonülőkék mind hozzájárultak a családias hangulathoz (ugyanakkor nem tudták teljesen feloldani a közönséget). A levegőben vibráló friss levegő és “pozitív energia” ellenére az esemény műfaját tekintve amolyan „két szék között a földre” jellegű volt - nem teljesen konferencia, nem teljesen fesztivál.

Ennek ellenére kalapot emelhetünk a szervezők teljesítménye előtt, akik mind a három nap rendkívüli munkát végeztek, és egy Magyarországon szokatlanul magas színvonalú konferenciát raktak össze. A néha kissé már kellemetlenné váló hangtechnikai gubancoktól eltekintve minden menetrend szerint zajlott.  Az előadók többségének pozitív jövőképe, technológiába vetett bizalma a közönségre is kihatott. Ki ne fogadná örömmel az olyan törekvéseket, melyek célja az emberiség gondjainak megoldása, kényelmesebb jövőbeli kényelmesebb életet ígér, ahol a robotok feltakarítanak egy péntek esti házibuli után és elvégzik a „piszkos” munkát. Voltak viszont olyan előadók is, bár kisebbségben, akik egy ilyen szép, új világ veszélyeit, hátrányait emelték fókuszba. A technológiai fejlődésbe legnagyobb pénzeket fektető cégek, mint például a Google, a Facebook, az Apple, olyan sok pénzzel és információval - emiatt hatalommal is - rendelkeznek, hogy pár éven belül bármelyikük képes lenne átvenni az államtól akár az egészségügyi ellátás feletti kontrollt.

A fehérorosz Evgeny Morozov szerint a Google és a Facebook már nem puszta keresőszoftverek, hanem tudatosan az ügyfeleik személyes preferenciáit próbálják feltérképezni és raktározni, így a jövőben létrejöhetnek olyan biztosítótársaságok, amelyek megfigyelve online profiljainkat, egészségtelen életmódunkra hivatkozva emelhetik biztosításaink költségét.

A második nap fő témája a politika és a technológiai fejlődés kapcsolata, a városi élet alakítása és az oktatás megreformálása volt. Richard Florida sztárurbanista szerint egy város sikerességét alapvetően a kreatívipar nagysága határozza meg, mert ez genereálja a folyamatos innovációt. A kreatív munkát végzők számának növekedéséhez pedig szerinte nyitottság és elfogadó légkör szükséges, például a melegek és az etnikai kisebbségek felé. A konzervatív előadók álláspontját pedig leginkább Fürjes Balázs kormánybiztos véleménye tükrözi, aki szerint a fővárosnak - kulturális értelemben - “magyarabbnak és keresztényebbnek” kellene lennie. Az Index erről részletesebben is írt.

A harmadik nap oktatási, orvostudományi és várostervezési előadásai után Steve Fuller, szociológus és filozófus a transzhumanizmus céljainak - például az ember élettartamának radikális meghosszabbítása, képességeinek kiterjesztése - szociális aspektusát vizsgálta.

Az előadó szerint a tudományos és gondolkozásmódbeli változás gyakran a generációváltásokhoz köthető, hiszen a radikálisan új ötleteket, világmagyarázatokat azok követik, akiknek még nincs kialakított, stabil nézetrendszerük. Viszont ha az ember korlátlan ideig él, megszűnik az eszmék, világnézetek egymást ugrásszerűen felülíró váltakozása. Ezzel csökken azoknak a befolyásoló tényezőknek a száma, amelyek az egymást követő generációk értékrendjét alakítják, mint például a politikai klíma, vagy a történelmi aspektus, de megszűnik a radikális történelmi változások lehetősége is. Fuller úgy véli, a transzhumanizmus egy társadalmi problémára adott válasz, és inkább a közérdek motiválja - például a nyugdíjrendszer válságának megoldása -, mintsem az egyének vágya, hogy 300 évig éljenek. Ennek egyik első lépése az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványának 2002-es Converging Technologies for Improving Human Performance című jelentése volt, melynek célja, hogy támogassa az emberi teljesítmény fejlesztésére törekvő nano-bio-információs technológiai és kognitív kutatásokat.

Fuller szerint az is problematikus, ha nem teljesednek be az ember fejlesztésére vonatkozó várakozások. A forradalmak okaira adott egyik válasz a relatív depriváció elmélete, vagyis, hogy elégedetlenséghez vezet az, ha az életszínvonal, életminőség nem nő olyan ütemben, mint a lakosság várakozásai, még akkor is, ha objektíve nem élnek hátrányos helyzetben. A transzhumanizmus pedig irreálisan nagy várakozásokat ébreszt az emberekben - de vajon mi történik, ha a fejlődés megtorpan? Ha valóban felkelésekhez vezetne ez a frusztráció, Fuller szerint érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon a tömegek a transzhumanistákat, vagy az ellenzőiket - mint a folyamat gátlóit - tennék felelőssé?

Korábbi cikkeink a transzhumanizmusról itt, itt és itt.

(írta: KiD és sKoDa)