Hivatalosan 800 ezer menekültet vár idén Németország, de a szám az év végéig meghaladhatja az egymilliót is. Az új menekültekre fordított költségek óvatosan számolva is elérik a 10 milliárd eurót. Miért van szüksége Németországnak szinte korlátlan számban bevándorlókra? Az elemzések többnyire demográfiai okokról, a munkaerőhiányról és az ország geopolitikai helyzetének erősítéséről írnak, de ritkán esik szó arról, hogy a “bevándorlásipar” Németországban 3 millió embert foglalkoztat, ami többszöröse az autóiparban dolgozóknak. Összegyűjtöttük, kik profitálhatnak a menekültimport fokozásából (mármint hivatalosan, a migránsokat kihasználó 30 ezer kelet-európai és balkáni embercsempészen kívül).

A tömeges bevándorlás Németországban nem új jelenség. Az elmúlt évtizedekben több hullámban érkeztek menedékkérők az országba. A hatvanas-hetvenes években a vasfüggöny túloldaláról, a nyolcvanas években Törökországból, a kilencvenes években a balkáni háború által érintett országokból, az ezredforduló óta pedig egyre többen a Közel-Keletről és a fejlődő országokból.

A számok az elmúlt 48 hónapban drasztikusan megugrottak: 2013-ban 127 ezren kértek menedékjogot Németországban, 2014-ben 203 ezren. 2015-re eredetileg 450 ezer menedékkérővel számoltak, jelenleg a hivatalos becslés 800 ezer, de várhatóan ezt is emelni kell, mert akár egymillióan is kérhetnek menedéket Németországban.

Mekkora terhet jelent ez Németországnak?

A Német Szövetségi Bevándorlási Hivatal adatai szerint

egy bevándorló évente 12.500 euróba kerül.

A költségek a bevándorlók számával arányosan megugrottak, így a 2013-as 1,5 milliárd euróval szemben idén minimum 10 milliárd euróra (3100 milliárd forint) lesz szükség. Angela Merkel szerint a német gazdaság erős, ezért nem jelent gondot akár a jelenleginél is több menekült befogadása.

A számok látszatra ezt igazolják: a német költségvetés 301 milliárd euró, így ma is csupán ennek 3 százalékát kell a bevándorlókra fordítani. (Egy augusztusi elemzés szerint Németország 100 milliárd eurót takarított meg a görög adósságválság szigorú kezelésével, így ebből is van tartalék bőven.)

Ráadásul, hangzik gyakran az érv, a bevándorlók nemcsak viszik, hanem hozzák is a pénzt: fogyasztanak és munkavállalóként pedig adót fizetnek. 

Ez azonban csak elméletben igaz: míg egy második-harmadik generációs, állandó munkahellyel rendelkező vendégmunkás adók és fogyasztás formájában többletet hoz (bár körükben a legmagasabb a munkanélküliség is), az egy új bevándorlóra eső költség olyan magas, hogy Németország szinte minden új menekültön veszíteni fog – hosszú távon is. 

Minden egyes bevándorló alanyi jogon havi 143 euró költőpénzt kap, amit szabadon használhat fel. Emellett ingyenesen szállást, közműveket, étkezést, egészségügyi ellátást, oktatást, közlekedést biztosítanak a számukra, ameddig szükséges.

Akkor miért és főleg kinek jó ez mégis?

Röviden: a menekültipar haszonélvezőinek. Merthogy vannak ilyenek, nem is kevesen, bármennyire is szemérmesen hallgat erről a média és a politikai elit is.

Kik érdekeltek a bevándorlásban? Nyilván, akik a 10 milliárd eurós migránsbüdzséből részesednek. Nos, a teljesség igénye nélkül néhány ilyen nagyobb csoport:  

1. AWO: a magyarul riasztónak hangzó rövidítés a német dolgozók jóléti szervezetét (Arbeiterwohlfahrt) jelöli. Az érdekvédelmi szervezetet a Szociáldemokrata Párt (SPD) hozta létre, és többek között ők működtetik a német befogadótáborokat, így érdekeltek azok fenntartásában. Ennek politikai hátterét természetesen az SPD biztosítja, miközben politikusai felmutathatják, milyen érzékenyek, szolidárisak és elkötelezettek az emberi jogok iránt. Emellett csak 2014-ben több mint tízezer munkanélkülit képeztek át menekültügyi szociális munkásnak, így nekik is munkát kell biztosítani, csakúgy mint a nyelvtanároknak, a menekülttáborokat építő, üzemeltető cégeknek, szakácsoknak, biztonsági alkalmazottaknak és így tovább.

2. Karitatív és emberi jogi szervezetek: az adófizetők pénzéből működő intézmények természetesen érdekeltek önmaguk szükségességének igazolásában, így a menekülthullám kiváló lehetőséget biztosít a bővülésre. Tevékenységük rendkívül széles körű: már a válságzónákban működnek kihelyezett állomásaik, és végigkísérik a menekültek szinte minden lépését, a fogadásuktól a menekültstátus igénylésén át az oktatásukig és jogi, civil érdekképviseletükig. Természetesen sokan valóban önkéntesként vesznek részt ebben a munkában, de a menekültügyi hálózatot működtető szervezetek a bevándorlók száma után kapnak támogatást, így közvetlenül érdekeltek.

3. Média: A menekültek forró téma, ami nézettséget, olvasottságot hoz. Ez még rendben is lenne, csakhogy a média is érdekelt abban, hogy a migránsipar bővüljön. Állami és alapítványi pénzen több száz német újságíró kapott speciális felkészítést menekültügyben, hogyan kell “érzékenyen” bemutatni a menekültek helyzetét, sorsát.

Ebben a menekültek is partnerek, miután tudják, hogy a média megindító, “sírós” sztorikat vár tőlük, ezt megbízhatóan szállítják is. (Mi is írtunk arról a szíriai fiatal lányról, akinek az útját a BBC kísérte végig Görögországtól Svédországig. A médiafigyelem szinte 100 százalékos sikert biztosít a szerencsés migránsoknak a célba jutáshoz. Emellett a média maximálisan kihasználja a tragédiákat is, mint láthattuk a 71 halottat “szállító” halálfurgon, vagy a partra vetett szíriai kurd kisfiú esetében.) Így nem csoda, ha a médiaösszkép a hivatalos álláspontot tükrözi, és a kritikus hangok legfeljebb kivételként jelenhetnek meg, többnyire mint a szélsőjobboldal kirekesztő véleménye.

4. Egészségügy: a menekültek államilag finanszírozott orvosi ellátása is garantált pénz, nem beszélve arról, hogy szűrésük és kezelésük során olyan betegségeket is meg kell oldani, amelyek már Európában nemigen fordultak elő az elmúlt évtizedekben. De nem csak egzotikus betegségekre kell gondolni: Németországban a menekülthullám miatt többszörösére nőtt például a hepatitis C-megbetegedések száma, amelynek teljes kezelése több százezer euróba kerül betegenként.

És vajon kinek nem érdeke mindez? Nos, elsősorban a német átlagembereknek és családoknak, akik azt tapasztalják, hogy gyakran hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint az új, nyelvet nem beszélő, képzetlen bevándorlók. Nem kevés emberről van szó: a felmérések szerint például a németek 33%-a aggasztónak tartja a muszlim országokból a bevándorlást, ám ez a mainstream médiában nem jelenik meg arányosan. Véleményüket ráadásul egyre kevésbé fejezhetik ki, mert a hivatalostól eltérő vélemények – akár csak blogokhoz írt kommentek – könnyen megkaphatják a gyűlöletbeszéd bélyegét, beleértve Magyarországot is.