Egy nap, egy tábor, egy öröm
A nemzeti válogatott valóban a nemzeté lett
Tízezrek ünnepelték a Franciaországból hazatérő magyar csapatot. A válogatott teljesítményét olyanok is elismerik, akik ritkán méltatják Magyarországot. Még a politikai szekértáborok is együtt tapsoltak. Igaza volt Röhrig Gézának, aki azt mondta: “Magyarországnak örömre van szüksége”. Storck és csapata ezt az örömöt most megadta. Az már rajtunk múlik, meddig őrizzük meg.
Csak a tények kedvéért: Magyarország négy mérkőzést játszott az Európa-bajnokságon. Három ellenfél a FIFA világranglista Top10 csapata volt (Ausztria: #10; Portugália: #8; Belgium: #2). A “leggyengébb”, Izland (#32) kiverte Angliát a 16 közül. A magyar válogatott teljesítménye 1962 óta a legjobb, amit világversenyen elértünk.
Az eredményekről az is sokat mond, hogy olyanok is méltatták, akik biztos, hogy nem fogják politikai haszonszerzésre, vagy önigazolásra használni a sportsikereket.
Íme néhány:
"Itthonról nézve a legjobb talán az volt, hogy
a magyar válogatottért való szurkolás közösségi élményt jelentett. Várjuk a folytatást, az eddigieket pedig köszönjük, fiúk!
(Magyar Narancs: Egy szó a magyar válogatotthoz: Köszönjük!)
"Most, amikor tényleg az egész ország szurkol, örül és gratulál a fantasztikus játékhoz és a csoportelsőséghez, érdemes világossá tennünk: nem önmagában a sportra szánt pénz a túl sok."
(Kettős Mérce: Itt az idő! Nemzeti sportstratégiát!)
"Generációk kaptak végre futballemlékeket. Nem fekete-fehér, hanem színes futballemlékeket.
Nem realos, barcás, bayernes, hanem magyar futballemlékeket.
(Népszabadság: Puskásék unokái)
"Történt ami történt, én sem szerettem meg a focit, de asszem az mindenképpen kijár nektek, hogy kimondjam: SZÉP VOLT, KÖSZI!"
(Varánusz blog: A foci EB margójára)
Szép volt, fiúk!