Komment, Elie Wiesel halálára
Azoknak, akik gyalázkodással búcsúztatták a holokauszt tanúját
Elhunyt Elie Wiesel. Élettörténetét érdemes elolvasni, tanulságos, megrázó. Nobel-békedíjas, világhírű békeaktivistaként halála nagy hírértékű, így a legnagyobb magyar portálok is beszámoltak róla. Úgy döntöttem, beleolvasok a kommentszekcióba. Hiba volt.
Néhány jó szándékú részvétnyilvánítás mellett rengeteg gonosz mondatot olvashattam. Gyalázzák a zsidóságot, tagadják a holokausztot. Ijesztő az a hangnem, amit sokan megengednek maguknak. Tényleg ijesztő.
Zsidóként és keresztényként felkavaró olyan beszédeket hallani 2016-ban, amelyek nem is olyan régen az emberiség történelmének legrettenetesebb tettéhez vezettek.
Magyarként pedig szégyellem magam. Bocsánatkéréssel tartozom. Bocsánatot kell kérnem attól a tucat rokonomtól, akiket embertelenül gyilkoltak meg a holokauszt során. Bocsánatot kell kérnem nagyszüleimtől, akik ugyan túlélték a borzalmakat, de el sem tudom képzelni, milyen fájdalom lehet számukra az újnáci kommentelők véleménye.
De, legyen ez a bocsánatkérés egy ígéret. Amíg élek, amíg tudok írni és beszélni, addig nem felejtek.
Nem fogom hagyni, hogy gyalázzák a zsidóságot, mert tudom, hova vezet ez. Nem fogom hagyni, hogy gyalázzák a holokauszt áldozatainak fájdalmas emlékét. És nem fogom hagyni, hogy ebben az országban, Európában, a zsidóknak újra félnie kelljen.
Elie Wiesel, nyugodj békében és boldogan, bal karodon a jellel: A-7713. Nem felejtünk. Soha többet.
Sugár Joel