A populista politikusok elkéstek a nacionalista üzenetükkel – írja Leonyid Breshidky orosz elemző a Bloombergen megjelent véleménycikkében. "A nacionalista retorika némely szavazót megtéveszthet abban, hogy vezetőik valóban függetlenek. A kelet-európai politikusok valójában nagyon kemény választás előtt állnak: vagy megelégednek azzal, hogy legfeljebb fügefalevélként használják a forradalmat, vagy pedig emelik a tétet és megkockáztatják, hogy elveszítik azokat a befektetéseket, amelyektől a gazdaságuk függ."

Újabb kelet-európai ország készül arra, hogy populista, bevándorlásellenes, euroszkeptikus kormányt válasszon: a Cseh Köztársaságban az októberi parlamenti választásokon Andrej Babis milliárdos pártja, az ANO nagy előnnyel vezet a felmérésekben. A közép-európai ország ezzel csatlakozna Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Szlovákiához. Ha ez vészjóslóan hangzik, legalább egy védőgát azért van a térségben a szélsőségekkel szemben: a nyugat-európai tőke.

Valójában a nyugati befektetések olyan fontos szerepet játszanak kivétel nélkül ezeknek az országoknak a gazdaságában, hogy a nacionalista politikusok miatt országaik inkább elvadult gyarmatoknak, mintsem a nagy integrációs projekt partnereinek tűnnek.

Andrej Babis cseh milliárdos, aki közép-európai Donald Trumpként miniszterelnök lehet októberben 

Egy közelmúltban megjelent tanulmány a kelet-európai országokat nemes egyszerűséggel “külföldi tulajdonban lévő országoknak” nevezi. “A tulajdonosok jellemzően európai országokból érkeznek (különösen Németországból)” – írják. “Így bizonyos értelemben a helyzetük nem sokban különbözik attól, amilyen egy nagy gazdag ország periférián lévő régióinak a helyzete.” A tanulmány készítői szemében ez kényelmetlenség, mert miután az adott ország vagyonának és bevételeinek jelentős része külföldi részvényesek kezébe kerül, akik nem tartoznak a helyi legfelső egy százalékba, ezért eltorzítják a jövedelemkülönbségi adatokat, és ezek az országok kiegyensúlyozottabbnak tűnnek, mint amennyire valójában azok.

De vannak messzebb menő következmények is.

A gazdasági teljesítményükhöz képest a kelet-európai országok a legnagyobb negatív befektetési mérleggel rendelkeznek az Európai Unión belül, hacsak nem számítjuk Írországot, Görögországot, Ciprust, Portugáliát és Spanyolországot, vagyis azokat a nemzeteket, amelyek nagy mentőcsomagokat kaptak a legutóbbi pénzügyi válság során.

Külföldi tulajdonban lévő országok: nettó befektetési pozíció a GDP-hez képest.

A bankválság sújtotta országoktól eltérően a kelet-európai országok ezeket a negatív pozíciókat azzal érték el, hogy folyamatosan nagyobb befektetéseket vonzottak, mint amekkorákat ki tudtak helyezni külföldre. Az ezekben a gazdaságokban lévő külföldi befektetési csomag a nemzeti össztermékhez képest magasabb, mint a fejlett országok átlaga.

Befektetők kedvencei: közvetlen külföldi befektetések a GDP-hez képest.

Az ilyen befektetési arányokkal szeretnek büszkélkedni ezek az országok, bemutatva ezzel, mennyire nyitottak és milyen szívből jövően akarják az Európa gazdagabb feléhez való integrációt. De amíg az EU-t viharok tépázzák, ezek a nemzetek nem fogják fel teljesen azt, hogy a “külföldi tulajdonba kerülésnek” ára is van.

A hazai bankrendszer vége: A külföldi tulajdonban lévő bankok kezében lévő források aránya a bankrendszerben.

A helyi cégek a pénzügyi válság alatt jöttek rá arra, hogy a külföldi tulajdonú bankok az elsők, akik csökkentik a kihelyezett kölcsönállományukat. Más szektorokban pedig a magas külföldi jelenlét nagy munkanélküliséget eredményezne, ha egy ország hirtelen kevésbé vonzóvá válna a külföldi tőke számára.

Lengyelországban és Csehországban a munkaerő egyharmadát külföldi cégek alkalmazzák.

Ezek egyben a legnagyobb, gazdasági szempontból legfontosabb cégek is: Lengyelországban ezek állítják elő az export kétharmadát; Csehországban a hozzáadott érték 42 százalékát állítják elő. E cégek közül csak néhánynak az elvesztése is fájdalmas gazdasági következményekkel járna, amit az üzletember és volt pénzügyminiszter Babis maga is jól ért.

Németország, Hollandia és Franciaország a legnagyobb befektető a kelet-európai gazdaságokban. Ezen országok cégei számára világosak a térségben való befektetések előnyei: alacsonyabb munkaerőköltségekkel kell számolniuk, anélkül, hogy hagyományos piacaiktól túlságosan messzire kellene menniük, vagy kompromisszumot kellene kötniük a hazai piacvédelemmel. A populista kormányok sújthatják különadókkal a külföldi bankokat és üzletláncokat, mint azt Orbán Viktor magyar miniszterelnök vagy a lengyel kormány megtette, és amire Babis is készül hatalomra kerülése után, de csak egy pontig:

ha túlságosan messzire mennek, a külföldiek a távozás mellett dönthetnek, nagy bajban hagyva ezzel ezeket a viszonylag kis gazdaságú országokat.

A magyar, a lengyel és a cseh kormányok ellenállhatnak a menekültek letelepítésével kapcsolatos európai direktíváknak, és dacoskodhatnak, amikor a törekvéseiket a bíróságok keresztezik. “Nem leszünk gyarmat”, mondta Orbán és a lengyel kormánypárt vezetője, Jaroslaw Kaczinsky EU-tisztviselőknek különböző alkalmakkor. Ez azonban nem változtat a de facto státusukon, hogy a gazdagabb Nyugat gazdasági gyarmatai, hacsak a populista kormányok nem kezdik kisajátítani a külföldi vállalatokat  – ami egy elképzelhetetlen fejlemény lenne.

Milos Zeman, a populista cseh elnök a közelmúltban azt mondta, hogy jobb lenne elveszíteni a EU-támogatásokat – amint azzal a nyugat-európai országok fenyegettek is –, mintsem engedni az erőszaknak, hogy muszlim migránsokat kelljen befogadni. De nem a támogatások elvesztése az igazi veszély. Az igaz veszély igazából az lenne, ha a külföldi cégek aggódni kezdenének  a megváltozó gazdasági klíma miatt. Az EU-n belüli összetartás megtörése – különösen az európai bíróságoknak való ellenállás, amelyek az unió politikáját tartják fenn – idővel ezt eredményezheti, mert ezzel csökkenne a nyugat-európai befektetők védelme.

Orbán, aki régebb óta van hatalmon, mint szomszédos országbeli ideológiai szövetségesei, jól érti ezt: az európai bírósági döntések nyomán rendszeresen puhított álláspontján.

Az Európai Bíróság legutóbbi döntését sem utasította el közvetlenül, amely kötelezte a kelet-európai országokat arra, hogy vegyenek részt az EU menekültelosztási tervében.

A nacionalista retorika némely szavazót megtéveszthet abban, hogy vezetőik valóban függetlenek. A kelet-európai politikusok valójában nagyon kemény választás előtt állnak: vagy megelégednek azzal, hogy legfeljebb fügefalevélként használják a forradalmat, vagy pedig emelik a tétet és megkockáztatják, hogy elveszítik azokat a befektetéseket, amelyektől a gazdaságuk függ.

Valójában nincs is igazán választási lehetőség: Kelet-Európának végül támogatnia kell az integrációt, mint ahogy egyszer a tagságot is támogatta már. Véleményem szerint ez bizonyosság, a jövőben nem fog számítani az, hol van egy európai vállalat központja, mert az egyesült Európának közös költségvetése lesz, és a gazdasági összeolvadás elkerülhetetlen lesz.

A nacionalizmus egy pillanatig kaphat esélyt, de a hajó már elment:

A kelet-európai országok túl régóta nyitottak a befektetők előtt, és túlságosan elveszítették már a befolyásukat a gazdasági jövőjük felett, hogy meg tudják őrizni a politikai kontrollt.