71 ember fulladt meg egy teherautó légmentesen zárt rakterében, minden bizonnyal Magyarország területén. 71 éve nem történt ilyen Európában. Az áldozatok kínhalált haltak: dörömbölésükre senki nem felelt, mielőtt megfulladtak. Utoljára a nácik zártak rá kiszolgáltatott emberekre vasajtókat. Az osztrák szanitécek olyan borzalmas látvánnyal szembesültek, amit a Sonderkommandósok óta senki nem látott: az egymáshoz tapadt holttesteket megszámolni sem tudták a helyszínen. A migránstragédia figyelmeztetés is: a halál már nem csak Irakban, Szíriában, Líbiában és a Földközi-tenger hullámsírjában arat megállíthatatlanul. Ninive fennsíkjáról, a jazidik hegyéről és Palmüra pusztájából megérkezett a mi ablakunkba is.

A korábban egy húsipari cég tulajdonában álló halálkamion szlovák nyelvű felirata: "Őszinte csirke: Jó ízű vagyok, mert jól táplálnak"

Ma még nem tudjuk pontosan, hogyan történt ez a felfoghatatlan tragédia. Ki volt az, aki magyar rendszámot kért egy szlovák feliratos hűtőkamionra? Mennyi pénzt kért a kiszolgáltatott áldozataitól – köztük volt 8 nő és 3 kisgyerek –, akikre rázárta az ajtót? A halálkamion valószínűleg Budapestről indult az osztrák határ felé. Hol hallotta a sofőr utoljára a kétségbeesett kiáltásokat és dörömbölést? Tatánál, Győrnél, Hegyeshalom előtt? A hírek szerint már tartóztattak le embereket a tömeggyilkossággal kapcsolatban, őszintén bízunk abban, hogy a kegyetlen halálkufárok elnyerik büntetésüket.

Egy korábbi kép, amikor a magyar rendszámú teherautóból élve kerültek elő Ausztriában a menekültek.

A tragédia azonban mindenkit kérdések elé állít.

A parndorfi leállósáv után nem lehet ugyanúgy gondolkodni a menekültkérdésről, mint eddig.

Az európai politikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ha az egész nyári bűnös tétlenségüket folytatják, és egymásra mutogatva lökdösik át és vissza a határon az egyre nagyobb menekültcsoportokat, akkor a magyar Z-rendszámos hűtőkamion tragédiája nem az utolsó volt. A magyar kormány javára írható, hogy nem dugták a fejüket a homokba, észlelték a problémát, és megpróbáltak tenni valamit. A 29 milliárdos határzár azonban úgy tűnik, még csak nem is lassítja a menekültáradatot, amint azt a Hetek legfrissebb számának helyszíni riportjai tanúsítják.

A BBC stábja a napokban megdöbbenve tudósított Budapestről. A Keleti pályaudvaron tapasztalt látvány egy közel-keleti menekülttábor képét idézte fel bennük. “Ki gondolta volna, hogy ilyen történhet Európa közepén?” – tette fel a kérdést a riporter.

Valami olyan fordulat történt Európában, amit 70 éve nem tapasztaltak az itt élő emberek. A menekülthullám veszélyes sodrást indított el. Már vannak jelei annak, hogy a válságra egyesek az erőszakot tartják megfelelő válasznak: menekültotthonok felgyújtását, migránsok megmérgezését. Mások tűzparancsot követelnek és a hadsereg bevetését sürgetik. De mit eredményezne egy határvadász sortűz a déli határon? Hogyan nézünk egymás szemébe, ha csak ennyit tudunk tenni? Ennyi maradt az európai humanizmusból?

A beszámolók szerint már érzékelhető, hogy a hatóságok egyre nyersebben, durvábban bánnak a határon áttörő tömegekkel, nőkkel és gyerekekkel is. A feszültség érthető: a kiszolgáltatott menekültek közé vegyülve ott vannak a veszélyt jelentő emberek, sőt potenciális terroristák. Akik őket küldik észak felé, pontosan tudják: ezzel megoldhatatlan dilemma elé állítják az európai nemzeteket. Ha az irgalmassághoz ragaszkodunk, és kitárjuk a kapukat, saját magunkra szabadítjuk a biztos veszélyt.

Hiszen nem lesznek ott amerikai veteránok minden szuperexpresszen és turistaközpontban.

Ha viszont a kiűzendő idegenként tekintünk minden bujdosóra, azt kockáztatjuk, hogy a hagyományos európai zsidó-keresztény alapú emberszeretet elvész. Ha fel is lehet építeni egy Európa-erődöt – bár ez felettébb kérdéses –, ami a falakon belül marad, az nem lesz többé ugyanaz. A bevándorlóapartheid nem állna meg a migránsokkal szembeni gyűlöletnél. gyorsan megtalálná a belső ellenséget is. És akkor tényleg közel kerül hozzánk 1944.